A brit költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez immár nem elég a sör meg a cigaretta árának emelése, nagyobb, fájdalmasabb lépések megtételére is szükség mutatkozott, ezeket pedig némileg ellentétezni kényszerült a pénzügyminiszter, a kormány választói táborának megőrzése érdekében.

A jó hír tehát az, hogy az átlagkeresetű munkaviszonyban lévők valamivel többet vihetnek haza anélkül, hogy a negyven százalékos adósávba kerülnének. De ismét emelkedik a cigaretta, a sör meg a bor árába foglalt illeték, és ami ennél sokkal rosszabb hír, ez lesz a helyzet az egyre dráguló benzin esetében is. Emellett különös lépésre szánta el magát a brit pénzügyminiszter: felemelte az élelmiszerboltokból elvitt sültcsirke, sültkolbász és egyéb meleg ételek, meg a pékségekben vásárolt meleg pudingok áfáját.

Ezek a költségvetés kellemetlen, de nem igazán nyomós tételei. Sokkal erősebben hathat az életminőségre a gyermekek után járó adókedvezmény megvonása bizonyos jövedelmen felül, valamint az idősek jövedelemadó-küszöbének egy évre szóló befagyasztása, majd pedig megszüntetése. Az angolok már kitalálták, minek nevezzék ezt: "granny tax" -nek, azaz "nagymama adónak" keresztelték el az adóváltoztatást.

1925-ben az akkori pénzügyminiszter, Winston Churchill vezette be, hogy a hatvanöt éven felüliek jövedelmét kedvezőbb adókulccsal kezelik, mint a keresőkét, és ez hetvenöt éven felül még kedvezőbb arányúvá vált. "Már nem öregedünk olyan gyorsan, mint régen" - mondják egyes szakértők, és erre hivatkozva a brit kormány a kedvezmény visszavonására készül, egyben pedig arra, hogy a nyugdíjkorhatárt fokozatosan hetven évre emelje fel.

Még konzervatívpárti körökben is sokan vélik úgy, hogy a pénzügyminiszter által beterjesztett költségvetési indítványnak az idősekre vonatkozó pontja súlyos politikai ballépés.