A brit Művészeti Tanács megalakulása, 1946 óta vásárlásokkal támogatja a képzőművészeket, gyűjteményében immár hétezerötszáz műtárgy található, ezeket országszerte kölcsönzi kiállításokra.

Megütközést keltett a legújabb minisztériumi utasítás, amely festmények és szobrok eladására szólítja fel a tanácsot, hogy így pótolhassa a költségkeretéből elvonások miatt kieső összeget. Ilyesmire az elmúlt ötvenöt évben nem volt példa. Ráadásul a parlament művészeti bizottsága szerint a tanács túl sokat költ a saját működésére, tehát ilyen jellegű kiadásaiban ötven százalékos csökkentést rendelt el.

Ezen a héten értesít a nehéz helyzetbe került Művészeti Tanács ezerháromszáz pályázót arról, hogy nyert-e támogatást erre az évre, vagy sem. Arra lehet számítani, hogy a beadványoknak majdnem a felét kénytelenek elutasítani, és főleg a nagyobb, fontosabb létesítmények működését helyezik előtérbe a kisebbekkel szemben, amelyek közül sok száz akár meg is szűnhet.

Angliában jelenleg sorra zárnak be a könyvtárak és oszlanak fel színjátszócsoportok, táncegyüttesek vagy olvasókörök. A parlamenti bizottság szerint a szimfonikus zenekarokból kevesebb is elég lenne.

Kétségtelen, hogy sok helyen túl könnyen bántak a pénzzel, történtek súlyos menedzselési hibák. Legkirívóbb a West Bromwich-i képzőművészeti galéria esete. A szupermodern kiállítóhelyiséget 52 millió font, azaz több mint 15 millárd forintnak megfelelő összeg ráfordításával építették, de már a megnyitó előtt csődbe ment.

A műemlékvédők eközben azt panaszolják, hogy aránytalanul kevesebb támogatás jut nekik, mint a művészeti létesítményeknek. A megszorítások miatt nehéz helyzetbe jutott brit művelődési minisztérium átszervezésekkel kísérletezik. Sok bírálatban részesült néhány egyik napról a másikra hozott döntése.

Talán a legnagyobb sokk a Filmtanács megszüntetése volt. A brit filmeseknek ez után nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a magánszféra támogatására, és ezt elsősorban a művészfilmesek tábora szenvedi meg.