Összesen 1,5 millió francia fordult valamilyen segélyért a Karitászhoz 2009-ben, 80 ezerrel többen, mint egy évvel korábban. A gazdasági válság kirobbanása óta a szegénység immár második éve növekszik az országban, mondják a katolikus segélyszervezet vezetői, és bár a hozzájuk fordulók zöme továbbra is a munkanélküliek, illetve a külföldi származásúak köréből kerül ki, a stabil munkahellyel rendelkezők aránya drasztikusan megemelkedett.

"A segélyre szorulók nem azért kerülnek bajba, mert rosszul kezelik a pénzüket, hanem mert egyszerűen túl kevés a jövedelmük" - hangsúlyozza Pierre Levené, a Karitász főtitkára.

A szervezet statisztikáiból az derül ki, hogy a legtöbb segélyre szoruló háztartás havi 750 euróból, mai árfolyamon valamivel több mint 200 ezer forintból tengeti az életét, ami pontosan 200 euróval kevesebb a hivatalosan megállapított 950 eurós szegénységi küszöbnél. A probléma igazi mélységét akkor lehet megérteni, ha tudjuk, hogy ennek az összegnek 68 százalékát a fix kiadások - a lakásbérleti díj, a közköltségek, valamint a különböző biztosítások - viszik el.

"Nincs olyan hozzánk forduló család, amely a hónap végére ne kerülne mínuszba" - mondja Pierre Levené, az előre nem látott kiadások pedig sokszor kilátástalan helyzetbe sodorják őket. Az elszegényedő fiatalok aránya is aggasztóan megugrott, a 25 évesnél fiatalabbak immár a segélyezettek 11 százalékát teszik ki, a rászorulók fele pedig 40 év alatti.

Paradox módon a legérintettebbek közé azok az aktív felnőttek tartoznak, akik túl sokat keresnek ahhoz, hogy komolyabb állami segélyben részesüljenek, ám havi bérük csak a legszükségesebbekre elég, sokszor még arra sem. A Karitász a jelenleginél sokkal aktívabb és értelmesebb állami beavatkozást sürget a szegénység megfékezésére. Amire valószínűleg óriási az igény, egy friss felmérés szerint ugyanis minden második francia tart az elszegényedéstől.