A szlovákiai médiumok kezdettől fogva kiemelt figyelmet szentelnek a kolontári katasztrófának. A legtöbb tv és napilap a helyszínről tudósít a mentési munkákról.

A lapok arról is beszámolnak, hogy röviddel a gátszakadás után szlovákiai mentők indultak Magyarországra, hogy segítsenek az iszapömlés által sújtott településeken az emberek mentésében. A Lévához közeli Ágónyírből (Nýrovce) a Slovakia speciális kutyás mentőszolgálat három mentője és két emberkeresésre kiképzett kutyája segíti a magyar mentők munkáját.

Az egyik áldozat holttestét a szlovák mentők találták meg. Amint azt Berek Sándor, a Slovakia mentőszolgálat igazgatója az itteni lapoknak elmondta, a speciálisan kiképzett kutyák a szagok alapján képesek élő és halott emberek kinyomozására, megkeresésére és már több hasonló akcióban vettek részt.

Az itteni közvéleményt főleg az érdekli, előfordulhat e hasonló katasztrófa Szlovákiában. Ez a kérdés főként az itteni alumíniumgyártás fellegváraként ismert Garamszentkereszt (Ziar nad Hronom) környékén aktuális, hisz a város környékén már évtizedek óta hatalmas bauxithulladék-tározó éktelenkedik.

A lapok idézik az alumíniumgyár igazgatóját, Ján Kalnyt, aki szerint az itteni iszap más összetételű mint a magyar, nem vörös, hanem barna színű, kevésbe agresszív. A tározót 1997 óta már nem használják, azóta folyik fokozatos felszámolása a lehető legmodernebb technológiai eljárásokkal.

A környékbeli idősebb emberek emlékeztetnek arra, hogy 1971-ben már történt hasonló baleset, de a gátszakadás távolról sem okozott olyan károkat, mint most Magyarországon.

Sok szó esik arról is, hogy a mostani iszaphullám elérheti-e a Dunát és veszélyes lehet-e a csallóközi ivóvízkészletre, mely a legnagyobb Közép-Európában.A szakemberek igyekeznek megnyugtatni a kedélyeket, szerintük ilyen veszély nem fenyeget. Viszont rámutatnak arra, hogy a szlovák-magyar határ közelében a jövőben veszélyt jelenthet az almásfüzitői és a mosonmagyaróvári hatalmas hulladéklerakat is.