"Az európai népek befogadók és toleránsak, ez a két vonás benne van természetükben és kultúrájukban, de nem akarják, hogy életkörülményeik, gondolkodásmódjuk vagy a társadalmi együttélési szabályaik, viszonyaik eltorzuljanak" - olvasható egyebek mellett abban a cikkben, melyet a francia köztársasági elnök jegyez, és amely a világ egyik legbefolyásosabb lapjában, a balliberális Le Monde-ban jelent meg szerdán.

Nicolas Sarkozy a fenti megállapítást a muzulmán minaretek építését elutasító, november végén megtartott svájci népszavazás kapcsán fogalmazza meg, és úgy véli: az alpesi országban megtartott referendum eredményének semmi köze a vallásszabadsághoz, hanem az alapvetően egy olyan aggodalmat fejez ki, melyet számos európai polgár, köztük a franciák is magukénak éreznek.

Terjedelmes írása elején az államfő megvédi a svájci népet, amely szerinte régebbi demokratikus hagyományokkal rendelkezik, mint a franciák, és úgy véli, azok, akik "túlzott kritikával, megvetéssel, sőt gúnnyal" reagáltak a népszavazási eredményre, valójában zsigeri ellenérzést mutatnak mindennel szemben, ami a néptől jön, mondván, az csak populizmus lehet. Holott Nicolas Sarkozy úgy véli, semmi más nem táplálja annyira a populizmust és segíti a szélsőségek kialakulását, mint a nép érzéseinek, segélykiáltásainak, problémáinak a figyelmen kívül hagyása.

"A népnek ez a fajta megvetése mindig rosszul végződik" - figyelmeztet az államfő, aki szerint a polgárok véleménye most azért is rendkívül fontos, mivel a globalizáció következtében az identitás kérdése "problematikussá" vált, az emberek pedig kapaszkodót, igazodási pontokat, gyökereket keresnek.

Az egyik nagy kísértés ebben a folyamatban "a törzsi, vagy a szűken vett közösségi szerveződés felé való fordulás" - véli Nicolas Sarkozy, aki szerint a megoldás, a bezárkózás "ellenszere" a nemzeti identitásban rejlik.

Illemkódex

A kultúrák keveredése az együttélési, a törzsi, szűk közösségi szerveződés az elkülönülési akaratot fejezi ki - írja a köztársasági elnök, majd a bevándorlóknak, illetve a befogadóknak szóló egyfajta illemkódexet vázol fel.

Eszerint a befogadóra hárul az újonnan érkezők által hozott többlet elismerése, a befogadottnak azonban tisztelnie kell azt, ami már érkezése előtt létezett az adott országban. A befogadó az, aki megosztja örökségét, történelmét, szokásait, életmódját, az újonnan érkezők feladata pedig az, hogy "brutalitás nélkül", a befogadók értékrendszerének tisztelete mellett akarjon beilleszkedni új hazájában.

Írása végén az államfő közvetlenül a muzulmán vallású franciákhoz fordul, biztosítva őket arról, hogy mindent meg fog tenni, hogy a többiekkel egyenlő jogokkal rendelkező állampolgárokként tudjanak élni, ugyanakkor arra figyelmezteti őket, hogy Franciaország mai jellegét a kereszténység és a köztársasági hagyományok alakították ki, és minden olyan próbálkozás, amely ezt az örökséget akarja megtámadni, "kudarcra van ítélve", és lehetetlenné tenné az iszlám integrálódását.

"Keresztény, zsidó, muzulmán vagy bármilyen más hitű ember kerülje a kérkedést és a provokációt, szelíd visszafogottsággal gyakorolja vallását, nem azért, hogy langyossá váljon, hanem hogy ez által adjon tanúbizonyságot a tőle különbözők iránti testvéri érzületéről" - zárja cikkét Nicolas Sarkozy, aki szerint merni kell beszélni a beilleszkedés, a nemzeti identitás kérdéséről, a problémák elhallgatása ugyanis iszonyú gyűlölködéshez vezethet.