Az Egyesült Államok környezetvédelmi hatósága (EPA) "az amerikai nép egészségére és jólétére károsnak" minősítette az üvegházhatást fokozó gázokat, amelyeket ezentúl szennyező anyagnak tartanak. Mindez azt jelenti, hogy Barack Obama olyan jogi eszközt kapott, amivel megkerülheti a klímatörvények elfogadását halogató Kongresszust, és saját maga hozhat rendeleteket a tiszta levegő védelmében.

Például kikényszerítheti majd az üzemanyag takarékosabb autók eladását, és a környezetkímélő technológia bevezetését az iparban. A lépés több millió dollárjába kerülhet az amerikai gazdaságnak, és az üzleti világ máris azzal riogat, hogy csírájában folytja majd el a növekedést. A fogyasztók pedig emelkedő energiaárakkal nézhetnek szembe abban az országban, ahol a világon a legmagasabb egy főre vetítve az üvegházi gázok kibocsátása.

A bejelentést a koppenhágai klímacsúcs elejére időzítették. A találkozó több ezer résztvevőjét egy dán videoklip emlékeztette az éghajlatváltozás veszélyére. A film egy kislány rémálmát mutatta be, aki egy faágba kapaszkodva próbál menekülni a közelgő szökőár és vihar elől.

A csúcson kell megszövegezni azt a politikai alkut, amelynek nyomán egy két év múlva érvénybe lépő, kötelező nemzetközi szerződést írnak alá. Connie Hedegaard dán környezetvédelmi miniszter emlékeztette a résztvevőket, hogy "soha nem volt erősebb" a politikai akarat, mint most, de "ha elszalasztjuk az esélyt, évekbe telik majd, amíg találunk újat".

A megegyezés azonban nem lesz könnyű, azért sem, mert a gazdagnak nevezett blokkokban is vannak szegényebbek, akik nehezen tudnák elviselni a kemény vállalásokat. Az EU például azt fontolgatja, hogy saját, 2020-ra beígért 20 százalékos emisszió-csökkentését 30 százalékra tornássza fel, ha a világ többi része is merészebb vállalásokat tesz. Csakhogy az új keleti tagállamok túlzottnak tartják a rájuk helyezett terheket.

Közben még Nagy-Britanniában is - ahol a kormány és az aktivisták retorikája azt sugallja, hogy az ország a klímacsata élharcosa -túlzottnak tartják szakértők azokat a célokat, hogy az energiafelhasználás mekkora részét fedezzék 10 éven belül az üvegházhatást nem növelő, megújuló forrásokból.

A világ másik felén pedig az nehezíti a kompromisszumot, hogy a szigetállamok és a fejlődő országok 77-tagú csoportja túl kevésnek találhatja azt a célt, hogy két fok alatt kell tartani a Föld átlaghőmérsékletének növekedését. Sokak szerint a másfél fokos emelkedés az elfogadható maximum - azaz a Nyugatnak még mélyebben a zsebébe kell nyúlnia.