A fogászati implantátumok az elmúlt évtizedekben emberek tízmillióinak biztosítottak rögzített, működőképes fogakat, azonban az érintettek 10-20 százalékánál agresszív állkapocs-fertőzés, úgynevezett periimplantitis alakulhat ki. Míg a természetes fogak hasonló gyulladását (periodontitis) az antibiotikumok és a fogtisztítás általában hatékonyan gyógyítják, az implantátumok esetében a gyógyszerek az esetek kevesebb mint felében vezetnek eredményre – írja az Egészségügyi szakirodalmi tallózó Facebook-oldalon Dobson Szabolcs.

A Rutgers Fogorvostudományi Iskola kutatóinak a PNAS Nexus folyóiratban megjelent tanulmánya szerint a háttérben az áll, hogy az implantátum felületén élőlények, baktériumok savas biofilmeket termelnek, amelyek lassan korrodálják a fémfelületet. Hasonló kopást okozhatnak a fogorvosi rutintisztítás során használt bizonyos fém eszközök is.

A megdöbbentő orvosi magyarázat

A leváló, vörösvértestnél is kisebb titánrészecskéket bakteriális toxinok fedik be, amelyeket a szervezet baktériumokat faló immunsejtjei, a makrofágok bekebeleznek. Mivel azonban a fémet nem tudják megemészteni, a sejtek gyulladásos állapotba kerülnek, és olyan gyulladásos fehérjéket bocsátanak ki, amelyek szó szerint felemésztik az állkapocscsontot. Ezzel párhuzamosan az immunsejtek elveszítik a valódi fertőzés leküzdésére irányuló képességüket is.

A vizsgálatok során sikerült azonosítani egy specifikus kalciumcsatornát (a TRPC1 nevű fehérjeszerkezetet) a sejtekben, amelyet a titánrészecskék aktiválnak. Genetikailag módosított egérmodelleken bemutatták, hogy ezen csatorna kikapcsolásával megakadályozható a betegség, ami az első biztató gyógyszerészeti célpontot jelentheti a jövőben.

A szakemberek emlékeztetnek:

a már beültetett implantátumoknál a legerősebb védőfaktor a rendszeres professzionális fogtisztítás,

azonban rendkívül fontos, hogy a szakemberek ne abrazív, hanem kíméletes technikákat alkalmazzanak a fém részecskék leválásának elkerülése érdekében.