Leonardo da Vinci nem hagyott maga után gyermeket, temetkezési helyét a francia forradalom idején feldúlták, a feltételezett maradványok hitelessége pedig máig vitatott. A világ egyik legnagyobb elméjének genetikai öröksége így évszázadokra elérhetetlenné vált – írja a CNN híradása nyomán az Index.

A Leonardo da Vinci Project kutatói ezért más irányból közelítettek. Ha nincs test, akkor marad mindaz, amit Leonardo megérintett. A kutatócsoport rajzokat, leveleket, és egy vitatott eredetű, „Szent gyermek” néven ismert alkotást is vizsgál. Ezeket az eszközöket Leonardo da Vinci vagy közvetlen környezete használhatta, a papír és a festékréteg pedig – mint egy időkapszula – megőrizhette a biológiai nyomokat.

A vizsgálati módszer csak „minimálisan invazív”, ugyanis száraz mintavétellel dolgozik, hogy ne sérüljenek az alkotások. A mintákban baktériumok, növények, állatok DNS-ét is kimutatták az emberi Y-kromoszómára utaló jelek mellett.

A vizsgálatok szerint az egyik levél és rajz azonos férfiági genetikai vonalhoz köthető. A talált Y-kromoszóma az E1b1 haplocsoportba tartozik, vagyis egy olyan genetikai „útvonalhoz”, amely apáról fiúra öröklődik, és amelynek elterjedése ismert Európában és a Földközi-tenger térségében, tehát jelen van Toszkánában, Leonardo da Vinci szülőföldjén, és összhangban áll a régió történeti népmozgásaival.

A tudósok azt is hangsúlyozzák, hogy mindez nem minősül bizonyítéknak, csupán az egyik első a sok lehetséges izgalmas nyom között. Ha viszont ugyanez a genetikai jel ismételten felbukkan más, da Vincihez köthető tárgyakon, az akár az életmű hitelesítésében és a mester genetikai profiljának felrajzolásában is szerepet játszhat.

Azonban a kutatás végső célja nem csupán az azonosítás. A szakemberek azt is remélik, Leonardo da Vinci genetikai öröksége választ adhat arra, volt-e biológiai alapja kivételes látásának és páratlan megfigyelőképességének. Egyesek azonban óvatosságra intenek, ugyanis szerintük túl sok a bizonytalanság.