Mint írják, a régészek 13 sírhelyet azonosítottak, néhány koporsó fedlapján rézszegecsekből kirakott feliratokat találtak, amelyek közül több nagyon jó állapotban maradt meg. Ezekből a feliratokból derült ki, hogy a 17. századi várkapitány, Babocsai Ferenc családjának tagjait temették az altemplomba, többek között egy fiatal lányt, akinek megmaradt a hajfonata, csipkedíszes selyemruhájának nagy része, egy bőrszíjra kötött kereszt, valamint hegyes orrú, magas sarkú bőrpapucsa. Utóbbi különösen értékes lelet, Magyarországon ugyanis kevés emlék maradt fenn a 16-17. század női és férfi viseleteiből.

Az altemplom felújítása során a rossz állapotban lévő, nedves, sóval telített falakat helyreállították, eltávolítva a cementes vakolatot, majd korszerű technológiával szigetelve az altemplomot.

„A megújítás révén a főszékesegyházéhoz hasonló letisztult, méltóságteljes tér jött létre, amely visszanyerte eredeti funkcióját: több évtized után ismét tartunk liturgikus eseményeket az 1910-es években készült oltár előtt” – nyilatkozta a közleményben Takáts István, a Szent Mihály Főszékesegyház plébánosa, érseki általános helynök.

Megújult Padányi Biró Márton síremléke is, amelyet a várséták során szintén láthatnak a Veszprémbe látogatók.

Az altemplomban található, több mint 260 éves barokk síremléket a püspök életnagyságú szobra, valamint az elmúlás szimbólumait kezükben tartó, allegorikus szoboralakok díszítik.

Padányi Biró Márton a katolikus megújulás nagy alakja volt, aki a török hódoltság után egy kifosztott, elpusztult egyházmegyében indította újra az életet, templomokat és iskolákat építtetve. Mivel a püspök a királyné kancellárja és főispán is volt, a világi hierarchiában is fontos pozíciót töltött be – idézte fel Takáts István, hozzátéve, hogy a barokk síremléket díszítő számos jelkép – mint a becsukott könyv, a koponya, az elhervadt virág, a lezárt lakat, a kialvó fáklya, a lepergett homokóra és a halálmadárnak is hívott bagoly – mind az élet törékenységére, mulandóságára irányítja a látogatók figyelmét.

A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházat az évszázadok során többször súlyos károk érték, a török időkben például tizenkétszer cserélt gazdát Veszprém, 1552-ben a főtemplom le is égett. 1704-ben Heister generális a megmaradt részeket is ágyúval lövette büntetésként, mert a város a Rákóczi-szabadságharc mellé állt. A gótikus stílusú altemplom azonban megmaradt, a székesegyház barokk újjáépítéséig misézőhelyként használták.