A Seuso-kincs, a római kori ezüsttárgyak híres gyűjteménye, amely a Kr. u. 4. században élt Seuso nevű pannoniai előkelőhöz köthető, évtizedek óta rejtély övezi. A kincs lelőhelyéről és a kincs megtalálójáról is homályosak az információk, mivel a feltaláló nem sokkal később gyanús körülmények között hunyt el.

Szabadbattyán térségében, az egykori Gorsium közelében idén újraindították a feltárásokat. A Szent István Király Múzeum szakemberei 350 darab fémleletet találtak, és geofizikai kutatást, terepbejárást, légi felvételezést és fémkeresős vizsgálatokat is végeznek a pontos lelőhely azonosítására. A cél: megtalálni Seuso lakóhelyét, amely kulcs lehet a kincs eredeti helyének meghatározásához – adta hírül a feol.hu, amit a HellóVidék szemlézett.

A kutatások során fény derülhetett a római épületkomplexum kiterjedésére is: a településhalmaz mintegy negyven kilométer hosszan nyúlik el, két központi maggal, városszerűen kiépítve. Az egyik központ a Gorsium régészeti park, a másik a Nádorfi Gabriella által feltárt terület. Bár az utóbbi nem Seuso lakhelye volt, a kutatás célja a kincsek eredeti helyének közelítése.

A Seuso-kincshez vezető út azonban nem volt mentes rejtélyektől: az 1970-es évek közepén Pereczes Ferenc nyugdíjas asztalosmester fedezte fel az ókori villa romjait a Sárvíz partján, ahol egy ólomüst került elő, stílusában hasonló a Seuso-kincs darabjaihoz. A kincs azonban feltehetően néhány kilométerrel arrébb, a Kőszár-hegy közelében került elő 1976-ban, amikor Sümegh József és Kolonics György találta meg az értékes ezüsttárgyakat. A kincs megtalálója, Sümegh József, tragikus körülmények között hunyt el 1980-ban, ami tovább növelte a Seuso-rejtély titokzatosságát.

A szakértők szerint az új ásatások, a modern technológia és a részletes geofizikai felmérések révén most először van esély arra, hogy választ kapjunk arra, hol rejthette el a kincset Seuso, és pontosan hol élhetett a római előkelő.