A Melissa hurrikán október végén szinte példátlan erővel formálódott az Atlanti-óceán térségében, és súlyos pusztítást okozott, valamint több halálesethez vezetett a Karib-szigeteken. A Melissa a térség történetének egyik legintenzívebb hurrikánjaként vonul be a meteorológiai feljegyzésekbe. A vihar október közepén kezdett el kialakulni egy Nyugat-Afrikából induló trópusi hullámból, ami az Atlanti-óceánt átszelve a Karib-tenger felé vette az irányt. A meteorológiai adatok szerint október 21-én fejlődött trópusi viharrá, majd néhány napon belül a legmagasabb kategóriájú hurrikánná erősödött, miközben 300 kilométer/órát megközelítő széllökésekkel tarolta le az útjába kerülő szigeteket, településeket.

Kovács Erik az InfoRádióban úgy fogalmazott, minden környezeti feltétel adott volt ahhoz, hogy a Melissa ötös kategóriájú trópusi ciklonná, vagy közismertebb nevén hurikánná alakuljon. Az egyik kiváltó ok, hogy jelenleg „abnormálisan meleg” az Atlanti-óceán és a Karib-tenger. A vízhőmérséklet a térség egyes helyein elérte az 5-6 fokos pozitív anomáliát is, ami nagyon ritka. Ugyancsak kedvezett a hurrikán kialakulásának, hogy szinte folyamatosan szélcsend volt a Karib-szigetek környékén, előtte pedig egy kiterjedt anticiklon alakította az időjárást. Egy idő után egyre gyakrabban voltak zivatarok.

Az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója elmondta: mielőtt kialakul egy-egy hurrikán, összeállnak a zivatarfelhők, és a „szélnyírásnak köszönhetően forgó mozgásba kezdenek, amihez még hozzájárulnak bizonyos fizikai folyamatok is”. Így jött létre a Melissa hurrikán is, amely lassan, de folyamatosan haladt északi irányba, de közben nagy mennyiségű hőenergia-többletet kapott az óceánokból, így egy idő után már gyorsan alakult át előbb négyes, majd ötös kategóriájú hurrikánná. Ahogy haladt, több szigetországot is letarolt. Sajnos nemcsak a gazdasági és az energetikai infrastruktúrát érték károk, hanem emberáldozatokat is követelt az óriási pusztítás.

Kovács Erik úgy fogalmazott, „a klímaváltozás következtében statisztikailag már nem mutatható ki több hurrikán”, sőt az elmúlt években az átlagosnál kevesebb is volt, de egyre gyakrabban alakulnak ki hármas, négyes vagy akár ötös erősségű hurrikánok. Ez azzal magyarázható, hogy

a túlmelegedő óceánok és tengervizek miatt egyre több energiaforrás táplálja a trópusi ciklonokat.

Közben rendkívül gyorsan melegszik a szubtrópusi és a trópusi éghajlati terület is, a hurrikánok pedig már északabbra is eljutnak. Az Atlanti-óceán hőmérséklete ugyanis egyre magasabb a középső szélességi területeken is, ez által pedig folyamatosan kapja a plusz energiákat az adott trópusi ciklon. A kutató felidézte, hogy a múltban előfordult már olyan mérsékelt övi ciklon, ami eljutott egészen a Jeges-tengerig.

Az Atlanti-óceán hurrikánjainak alakulása és helyzete európai szemszögből is fontos, ugyanis a nyugati szelek öve, vagy közismertebb nevén a mérsékelt éghajlati öv nedvességben rendkívül deficites. Kovács Erik magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy

nálunk több csapadék hullik ki a felhőkből, mint amennyi visszapárolog a légkörbe a vízkörforgás következtében.

Mint mondta, a hurrikánok tulajdonképpen „meleg nedvességet szállító szalagként működnek”, vagyis elhozzák a nedvességet a trópusi területekről a mérsékelt éghajlati övbe, és ott hullik le nagyobb mennyiségben csapadék. Ezzel egyenlítődik ki a nedvesség deficit, és ennek köszönhetően nincs nedvességhiány.

Az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója kiemelte: a melegebb, száraz időszakokat éppen a hurrikánok enyhíthetik Európában, ugyanis telítetlen és telített vízgőzt is szállítanak a mérsékelt éghajlatövi területekre, amelyek itt kihullanak, ezzel táplálva a folyókat, tavakat, illetve a felszín alatti vizeket.

(A nyitóképen: a Melissa hurrikán által sújtott jamaicai város, Black River 2025. október 30-án.)