Eddig úgy tartották, hogy a zsiráfok egyetlen fajt alkotnak, bár kilenc alfajukat különböztették meg.

Michael Brown, a kutatást vezető tudományos munkatárs a sajtónak elmondta, korábban már megjelentek fontos, a négy faj közötti különbségekről szóló tanulmányok, kiemelve, a különböző zsiráfok megnevezése azért fontos, mert "minden fajnak más a populációmérete, más a veszélyeztetettségi fokozata és a védelmi igénye; nem lehet őket egy kalap alá venni".

Stuart Pimm, a Duke Egyetem ökológusa, aki nem vett részt az elemzésben úgy vélte, nagyon fontos figyelembe venni a négy fajt, és ez a döntés "már régóta esedékes volt".

Míg korábban a kutatók a zsiráfok foltjait vizsgálták, az új módszerek során a genetikai adatok kiterjedt elemzése, a jelentős anatómiai különbségek, például a koponya alakja került a kutatások középpontjába. Ez utóbbival kapcsolatban kitérnek arra is, hogy a zsiráfok homlokán kiálló szarvak valójában a koponyából kiálló állandó csontos kiemelkedések, amelyek eltérnek a szarvasok évente hulló agancsaitól.

Stephanie Fennessy, a zsiráfok megőrzését céljául kitűző Giraffe Conservation Foundation nevű alapítvány munkatársa elmondta, hogy az utóbbi 20 évben több mint 2000 zsiráftól gyűjtöttek genetikai mintákat Afrika-szerte, hogy tanulmányozzák a különbségeket.

A kutatást nagy mértékben segítette az is, hogy

míg régebben több tízezer dollárba került egy genom szekvenálása, a technológiai fejlődésnek köszönhetően a költségek körülbelül 100 dollárra csökkentek.

Az alapítvány felhívta a figyelmet, hogy a fajok közül a Kongói Demokratikus Köztársaság egyes vidékein, Dél-Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban előforduló - északi zsiráf (Giraffa camelopardis) az egyik leginkább veszélyben lévő nagyemlősfaj a világon a politikai instabilitás és az orvvadászat miatt: csak 7000 egyed maradt a vadonban.

"Ha nem minden zsiráf egyforma, akkor mindegyiket külön-külön kell védenünk" - szögezte le.

A déli zsiráfok (G. giraffa) a legnépesebb faj, körülbelül 69 000 példány él belőlük Afrikában. A vadonban körülbelül 21 000 recés zsiráf (G. reticulata) és 44 000 maszáj zsiráf (G. tippelkirschi) van az alapítvány adatai szerint. Az utóbbiakat, amelyek Kenyában és Tanzániában élnek, főleg élőhelyük elvesztése veszélyezteti a szavanna legelőkké és szántóföldekké alakítása miatt.

Afrikában a zsiráfok száma 1985 és 2015 között mintegy 40 százalékkal csökkent.

Az új rendszertani besorolás a korábbi kilenc közül hetet ismer el három zsiráffaj alfajaként.