Az idegtudósok 20, éppen felébredő ember agyi aktivitását követték – volt, hogy természetes ébredést figyeltek meg, míg máskor ébresztőórásat. Összesen több mint 1000 ilyen ébredési fázist vettek górcső alá. Megállapították: valóban van egy mintázata az ideig aktivitásnak ébredéskor, de ez valamelyest eltért azoknál, akik az álmokban gazdag REM-fázisban voltak épp. Ők ugyanis nagyobb eséllyel vallották magukat fáradtnak ébredéskor, mint azok, akik épp nem REM-fázisból ébredtek – írja a Nature tudományos magazin cikke nyomán a hvg.hu.

Az eredetileg a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, Francesca Siclari, a Holland Idegtudományi Intézet idegkutatója szerint meglepő volt, hogy „a minta mennyire következetes volt valamennyi ébredésnél, és hogy ez milyen kapcsolatban volt a szubjektív megfigyelésekkel”.

A kísérletben résztvevő személyek fejére 256 érzékelőt rögzítettek, amelyek segítségével másodperces idővonalon tudták a kutatók figyelni az agyi aktivitásukat. Így a szakemberek egy vizuális térképet tudtak készíteni erről az agyi aktivitásról, majd összevetették ezt azzal, hogy az egyes részvevők mennyire voltak álmosak az ébredés során.

Megállapították, hogy amikor felébresztették az alanyokat a REM-fáziból, egy úgynevezett „idegi aktivációs hullám” rohant végig az agy elülső részeiből a hátsókba – azaz a végrehajtó funkciókért, valamint a döntéshozatalért is felelős prefrontális kéreg lépett működésbe először, majd egy „lassú hullám következett”, ami a látásért felelős régióban futott ki.

Nem REM-ből történő ébredés során a hullám egy központi „hostpotból” indult, majd innentől már ez is ugyanazt az útvonalat követte.

A megállapítások birtokában a kutatók fényt deríthetnek különböző alvási problémák kiváltó okaira is.