Átmenetileg akár féltucatnyi holdtöredék is keringhet a Föld körül, mielőtt elhaladna, és a Nap körüli pályára állna. Bár néha nagyobb darabok is keletkezhetnek, a törmelékek zöme kisebb mint két méter – írja az Index az Icarus folyóiratban megjelent tanulmány alapján, melyet a space.com szemlézett.

Amikor egy objektum becsapódik a Holdba, az égitest anyagfelhőt lök fel, amelynek egy része óriási sebességgel mozog az űrben. Ezek a törmelékek végül a Nap körüli pályára kerülnek, mivel a Nap gravitációja erősebb. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes „miniholdak” átmenetileg a Föld gravitációs vonzásába kerülnek, és rövid ideig a bolygó körül keringenek, mielőtt visszatérnek a Nap körüli pályára.

A „miniholdak” olyan objektumok, amelyek ideiglenesen közelítik meg a Földet, legalább egy teljes keringést tesznek, és pályájuk alatt egy ponton a négyszeres Hold–Föld-távolságnál közelebb kerülnek. A Naprendszer bármely pontjáról érkezhetnek. Egy korábbi tanulmány szerint a legtöbb az aszteroidaöv térségéből, a Mars és a Jupiter közötti régióból kelt útra, a Holdról származó miniholdak megjelenése azonban cáfolja ezt a megállapítást.

2016-ban a hawaii Pan-STARRS1 teleszkóp felfedezett egy 40–100 méter széles közeli földi objektumot, amely a Földdel szinkronban keringett a Nap körül. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy valójában egy holdi kődarab volt, amely egy 1–10 millió évvel ezelőtti becsapódáskor szakadt le, amikor kialakult a Giordano Bruno-kráter. 2024 elején a csillagászok egy második ideiglenes földi darabról is beszámoltak, amely szintén a Holdról származhat. Az objektum inkább hasonlított a Holdra, mint egy aszteroidára. Ez a két eset azt bizonyítja, hogy

a Hold időről időre kivethet magából kisebb holdakat.

Tudósok szimulációi szerint a Holdból kilökődő részecskék közül sok törmelék átmenetileg a Föld gravitációs fogságába kerülhet, egyötödük pedig miniholddá válhat. Egyszerre átlagosan akár hat ilyen minihold is keringhet a Föld körül. Ezek az objektumok azonban állandóan cserélődnek. Egy átlagos minihold nagyjából kilenc hónapig marad a Föld körüli pályán. A miniholdakat méretük és gyors mozgásuk miatt nehezen lehet észlelni, mivel a legtöbbjük mindössze 1–2 méter átmérőjű.