Az obezitológia az elhízással, annak kísérőjelenségeivel foglalkozó tudomány, a kapcsolódó betegségekkel, azok kezelésével, megelőzésével, követésével foglalkozik már a XIX. század vége óta.
"Akkor még kérdés volt, hogy az elhízás betegség-e, de belgyógyászati tankönyvben ez a gondolat már igenis szerepelt. 1998-ban a WHO krónikus betegséggé nyilvánította az elhízást" – mondta az InfoRádióban Bedros J. Róbert.
A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító-elnöke jelezte, nagyon súlyos betegség ez, amelynek a kísérőbetegségeire is figyelni kell, ez körülbelül
kétszáz különböző kórkép, köztük a 2-es típusú diabétesz, több daganatos megbetegedés és mozgásszervi betegség is.
A magyar társadalom igencsak érintett, sokszor hiábavaló az egészséges életmód propagálása; a mindennapos megvalósítás már nem megy olyan egyszerűen – tette hozzá.
"Mindenki ismeri azt a számot, hogy a magyar lakosság kétharmada elhízott vagy durván túlsúlyos. Ez rendkívül nagy szám, és sajnos az a helyzet, hogy folyamatosan növekszik is, nemcsak nálunk, hanem a világszerte is. Mi, Magyarországon a negyedik legrosszabb helyen vagyunk elhízás tekintetében, az Európai Unión belül elsők" – világított rá a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója.
Kezelés
Az elhízásbetegség kezeléséhez szerinte
nem elég elhatározni, hogy az ember lefogy, teljes életmódváltásra van szükség,
amíg nem késő. A Szent Imre Kórházban kialakított obezitológiai centrumban szívesen fogadják is azokat a betegeket, akik szeretnének leadni a testsúlyukból, egy évben ezer fekvő beteget és háromezer járó beteget látnak el. A kezelés nem úgy történik, hogy bejön a beteg, és kevesebb kalóriát adnak neki, hanem végeznek egy "betegstátuszt" belgyógyász, kardiológus, obezitológus, diabetológus, endokrinológus, hipertonológus bevonásával, emellett pszichés segítséget is kap a beteg. Miután távozik, nyomon követik a sorsát, és ha az illető partner ebben, tartós lesz a testsúlycsökkenés – ígéri az orvos.
De van még egy probléma: az elhízottak kétharmada el sem ismeri, hogy túlsúlyos.
Beszélt még a stressz és az elhízás összefüggéseiről is. "Kétféle típus van: aki stresszes, és nem eszik, illetve aki stresszes, és eszik. De az a helyzet, hogy igazából az utóbbi csoport nagyobb" – jegyezte meg.
Figyelmeztetett még arra is, hogy a gyorséttermi ételek kalóriamennyisége az utóbbi években duplájára nőtt, a mozgásszegény életmód pedig egyre nagyobb teret hódít, a legjobb, ha már gyerekkorban megkapják az emberek a mozgást és a pszichés vezetést is, a legnagyobb a szülők felelőssége. Ha pedig valaki már gyerekkorban elhízik, annak az iskolai közösségben is problémái lesznek, ennek pszichés vetületét is külön kezelni kell.