Az ELTE Etológia Tanszék kutatói több mint ötszáz különböző fajtájú családi kutya szaglási képességét vizsgálták. Arra voltak kíváncsiak, hogy az eredetileg szaglásra (pl. kopók), együttműködésre (pl. juhászkutyák) vagy mindkettőre (pl. vizslák) szelektált fajták között van-e különbség a keresési teljesítményben. Emellett azt is elemezték, hogy a kutyák kiképzettsége és személyisége befolyásolja-e az eredményességet - írja beszámolójában az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézet.

A vizsgálatban egy egyszerű, de hatékony tesztet, a Természetes Keresési Feladatot alkalmazták, amelyet korábban farkasokon is sikeresen használtak.

A feladat során a kutyáknak egy cserépsor egyik eleme alatt elrejtett jutalomfalatot kellett megtalálniuk, tréning nélkül, pusztán a természetes táplálékszerző ösztönükre hagyatkozva.

A tesztet egy kísérletvezető figyelte, aki nem tudta, hol van az elrejtett falat, így objektíven rögzítette, hogy a kutya spontán jelzett-e valamelyik cserépnél (pl. manccsal érintette, orral bökdöste, vagy leült mellé). A feladat három nehézségi szintből áll; az első csupán előtesztként szolgál, amelyből kiderül, hogy a kutyák megértették-e a feladatot, motiváltak voltak-e, és nem próbálkoztak-e alternatív módszerekkel. A harmadik szintet teljesítők voltak a legjobbak.

Salamon Attila, az ELTE NAP Szaglás Kutatócsoportjának kutatója, a tanulmány első szerzője elmondta: "Az eredmények azt mutatták, hogy a funkcionális kategóriák szerinti fajtacsoportok között nem volt különbség a sikerességben, viszont az egyes fajták teljesítménye jelentősen eltért egymástól. Ez arra utal, hogy a szaglási képességet inkább a fajtaspecifikus tulajdonságok befolyásolják, mint a tágabb fajtacsoportok jellemzői."

Mint írják, érdekes, hogy a terelésre szelektált border collie-k jobban teljesítettek, mint a golden retrieverek, a magyar/német vizslák vagy a basset houndok/vérebek, amelyeket hagyományosan vadászatra, azaz részben szaglóképességre szelektáltak. Gyorsaság tekintetében a beagle volt a győztes, ők hamarabb találták meg az elrejtett jutalomfalatot, mint a border collie-k, basset houndok/vérebek, golden retrieverek, labradorok és cocker spánielek.

A magasabb szinten képzett kutyák nem teljesítettek jobban, sőt, meglepő módon lassabban találták meg a jutalomfalatot a feladat során.

Ennek hátterében az állhat, hogy a magasan képzett kutyák számára ez a játék túl egyszerűnek tűnhetett, keresték benne a feladatot, így elbizonytalanodtak a keresés során. Pont úgy, ahogy a hallgatók is sokszor lefagynak a legegyszerűbb kérdésnél egy bonyolult vizsgán. A kutyák személyisége is szerepet játszott a sikerben: azok, amelyeket a gazdák fogékonyabbnak találtak általában a tréningre, fajtától függetlenül jobban teljesítettek.

"Kimutattuk, hogy a kutyák 'orrjóságán' kívül milyen genetikai és környezeti tényezők lehetnek hatással a sikerességükre még egy ilyen egyszerű feladatban is. Eredményeink segíthetnek ezen tényezők szerepének jobb megértésében, a Természetes Keresési Feladat pedig segítséget nyújthat fiatal, tapasztalatlan kutyák szaglással kapcsolatos feladatokra történő kiválasztásához" – összegezte Gácsi Márta, a kutatás vezetője.