Tucatnyi magyar fotó került a döntőbe a megmérettetésen, végül öt nyert díjat, közülük kettő az első helyen végzett. Az összes díjnyertes fotó megtekinthető a Greenwichi Királyi Múzeumok honlapján, ide kattintva.

Az InfoRádióban Balázs Gábor asztrofotós elmondta, idén nevezett be először a versenyre, és nagyon meglepődött a sikerén. Az esélytelenek nyugalmával küldte be tíz pályaművét.

"Amikor megkaptam az e-mailt arról, hogy bekerültem a 140 legjobb kép közé, akkor a tíz képemből olyan három-négy volt az, amiről el tudtam képzelni, hogy ez lehet az, és ez a Hold-fotó nem volt Hold-fotóval, akkor az már dupla meglepetés volt" – idézte fel a történteket.

Fotója különlegességét leginkább az adja, hogy spontán készült, azon az éjszakán ugyanis a Jupitert fotózta, a Hold nem is volt betervezve. De amikor már a távcsövet pakolta el, kinézett a csillagvizsgáló kupolájának résén, meglátta a Holdat a fák fölött, gondolta, akkor nézzük meg.

"Amikor mentem végig a Holdon, először a nem megvilágított felén, a földfényben, abban a kis szürkés árnyban lehetett nézni a krátereket, és ahogy átmentem a Nap által megvilágított felére, akkor leginkább az árnyékcsúcsok fogták meg leginkább a tekintetem. A Szivárvány-öböl látható a fotón, én bármikor szeretem megnézni, de így még nem láttam. Rendkívül szép és megkapó látványt jelentettek ezek az árnyéksávok. És amit még egyáltalán nem láttam addig, az a Pythagoras-kráter volt, ami a képen a jobb felső sarokban éppen hogy látszik. Ez annak volt köszönhető, hogy a Holdnak van egy kicsi imbolygása kelet-nyugati irányban is, meg észak-déliben is. És pont úgy állt ez az imbolygás, hogy már egy picit felénk fordulva, de az éléről láttunk rá erre a kráterre. Leginkább ez az a két dolog, ami akkor megfogott a látványban: az általam először látott kráter és az az árnyékkoszorú, ami a Szivárvány-öbölnek – Sinus Iridium – a belsejére vetült. Ott éppen alkonyodott a felvétel készítésekor, és ezek az alkonyi árnyékok jelentik leginkább a kép értékét" – idézte fel a nyertes fotó készítésének perceit Balázs Gábor az InfoRádióban.

"Az égbolttal való ismerkedésem pontosan tíz évvel ezelőtt, 2014-ben kezdődött, amikor egy táborban éjszakákon át kémleltük az éjszakai égboltot. Az Androméda galaxis megpillantása olyan meghatározó élmény volt számomra, amit követően többször is ellátogattam különböző csillagvizsgálókba, így idővel beleszerettem a csillagászatba" – idézte Balázs Gábort a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye.

Először éveken át ceruzával rajzolta le a távcsőben látott objektumokat, hogy minél jobban megismerje azokat, majd egy ponton úgy érezte, hogy itt az ideje valamilyen más képalkotó eszközt is kipróbálni, így jött a mobiltelefonos fotózás 2018-ban.

Később a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Kiss Lászlónak a segítő közreműködésével Gábor a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centiméteres távcsövét kezdte el fotózásra használni.

Ennek eredményeként készült el egy szintén díjnyertes Vénusz sarló fotó, majd jöttek sorra a többi bolygók is a távcsővégen.

(A nyitókép illusztráció.)