"A mikroműanyagok olyan apró műanyagdarabkák, amelyek kisebbek öt milliméternél. Különböző forrásokból származhatnak, például a ruhák mosásából, kozmetikai termékekből, nagyobb műanyag tárgyak darabolódásából, lebomlásából" – mondta Svigruha Réka, a HUN-REN Balatoni Limonológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa az InfoRádióban.

A mikroműanyagok emberi behatás által kerülnek a vizekbe, például úgy, hogy egy tó, folyó partján nem megfelelő a hulladékkezelés, de jut belőlük az úthálózatokról a gumikopás miatt, de a levegőből is – magyarázta a szakértő, sőt a szennyvíztisztító telepekről a tisztított szennyvízzel is eljuthatnak nagyobb mennyiségben a természetes vizekbe.

Svigruha Réka szerint a mikroműanyagok azért veszélyesek, mert a vízben élő apró állatok, mint például az általuk is vizsgált Daphnia magna, azaz a nagy vízibolha, amely szűrögetéssel táplálkozik, fel tudja venni ezeket a részecskéket, sőt, fel is halmozódhat bennük.

Ezek az apró állatok aztán táplálékul szolgálnak a halaknak, amelyeket az emberek is fogyasztanak, így tehát körforgással bekerül a műanyag a táplálékláncba.

A műanyagszemcsék az állatoknál is problémákat okozhatnak, mert megzavarják a természetes ökoszisztéma összetételét. A kutató elmondta, az általuk is vizsgált vízibolháknál megfigyelték, hogy kisebbre nőttek, de a reprodukciójukat is megzavarták az idegen anyagok, így kevesebb petét raktak, kevesebb lett az utód. Sőt, a hormonháztartásukat is befolyásolták, és az emésztőrendszerüket is megsebesíthetik.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet mintavétele a Balaton két medencéjében, nyolc helyszínen zajlott, ahol egy-egy köbméter vízből szűrték ki a mikroműanyagokat. Ezt a kutatást kiterjesztették a Kis-Balatonra is. Arra az eredményre jutottak, hogy a mikroműanyagok 90 százaléka kisebb volt 500 mikrométernél.

A Balaton több mikroszemcsét tartalmazott, mint a Kis-Balaton, szám szerint 21 részecskét köbméterenként, utóbbi pedig 7,8-8 darabot.

Ezek az adatok hasonlóak az Európa más tavaiban mértekhez. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a leggyakrabban előforduló polimertípus a polipropilén, a polietilén és a polisztirén volt, ami nem meglepő – jegyezte meg a kutató. Ennek a három műanyagtípusnak a forrása a tisztított szennyvíz, a közúti forgalom és a turizmus.

Svigruha Réka elmondta, a jelenlegi technológiával a szennyvíztisztító telepeken nem lehetséges a bizonyos méret alatti műanyagrészecskék kiszűrése. A technológia nem erre lett kitalálva, bár folyamatosan folynak a kutatások, fejlesztik a szűrőberendezéseket. Az 50 mikrométer alatti tartományt a mai módszerekkel mérni sem lehet, így ezek mennyiségéről a kutatóknak sincs semmilyen információjuk. Hozzátette, ennek a mérettartománynak a hatása a kisméretű vízi élőlényekre, például a vízibolhákra szintén érdekes kutatási téma lehetne.