Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője és Kiss Eszter, a frankfurti Szövetségi Térképészeti és Földmérési Hivatal munkatársa egy 1797-es, a Habsburg katonai felmérés által befejezett dél-németországi térképművet vetett össze mai térképekkel, és tudományos munkájuknak köszönhetően számos történelmi és környezeti változás vált követhetővé.

Az ELTE közleménye szerint Magyarország nagyhatalomnak számít a történelmi és a mai térképek szinkronizálásában. A kutatók legutóbb XVIII. századi német térképeket csatlakoztattak modern adatbázisokhoz. Mint írják, nagyon ritka, hogy a klasszikus levéltári munka matematikai analízissel párosulva hoz tudományos sikereket. A projekt érdekessége, hogy a térkép a napóleoni háborúk árnyékában gyorsan készült, hiszen senki nem tudhatta, mikor jutnak ismét szóhoz a fegyverek. Emiatt tényleges terepi felmérésre csak ott volt mód, ahol semmilyen korábbi terepi információ nem állt rendelkezésre. A térképkészítés inkább abból állt, hogy

a már meglévő, különböző célú atlaszokat, térképeket és vázlatokat rajzolták át egységes rendszerbe, egységes jelkulccsal.

A tanulmány ennek egységes koordináta-rendszerét mutatja be, levéltári források és a szinkronizálási hibák elemzésével.

Az alábbi képen látható térképrészlet egy olyan dokumentumból származik, amelyet a kutatók az osztrák Állami Levéltár Hadilevéltárában találtak meg.

„Feltételezésük szerint a vázlat szolgált a térképmű elkészítésének alapjául. A téglalapok a leendő térképszelvények helyét mutatják be, a rajzoláshoz használható néhány jellegzetes tereppont feltüntetésével. A téglalapok hálózata mellett egy azokhoz képest öt fokkal elforgatott koordináta-rendszer is látszik, amely egyértelműen a Cassini-féle elnevezéseket használja” – közölték.

A kutatók kiderítették, hogy a terület első felmérését Jean-François Cassini végezte el a Duna és a Rajna mentén, és ennek pontjait – amelyek a Google Books adatbázisában ma is elérhetőek – ugyanúgy „hozott anyagként” használták, mint más, korabeli térképvázlatokat. Ez azt jelenti, hogy ha az 1797-es térképet Cassini vetületében szinkronizáljuk, a maradék hibák kisebbek, mint más térképi rendszerek választása esetén.

A kutatóknak így a maradék hibákat is figyelembe véve sikerült egy 220 éves, vázlat alapú térképművet néhány száz méteres hibával publikálni.

(A nyitóképen: a Cassini-féle koordináta-rendszerhez képest fellépő maradék hibák 130 vizsgált ponton. Ezek a térképkészítés saját hibái. A hibák kisebbek – kék és zöld színek – ott, ahol a zöld színnel jelölt, 1760-as évekbeli Cassini-féle felmérések adatait is felhasználhatták.)