Az Országos Onkológiai Intézetben már több mint ezer olyan műtétet végeztek el, ahol az orvosok munkáját robot segíti. Polgár Csaba professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója az InfoRádióban először is azt magyarázta el, hogyan néz ki egy robotasszisztált beavatkozás.
"Igazából ez egy laparoszkópos eszköz, négy karja van és ezeket helyezzük be kis lyukakon keresztül az operációs területbe, lehet ez a has, a kismedence vagy a mellkas. Ami különbség a normál laparoszkópos eljáráshoz képest, hogy itt nem közvetlenül a beteg fölött áll és manipulál a szúrt csatornákon keresztül a sebész, hanem egy külön konzolban ül, akár egy másik szobában is, nyugodt körülmények között, és 10-14-szeres nagyításban háromdimenziós képet lát. A két lábával, pedálokkal, és két
joystickszerű manipulátorra, távolról irányítja a robotkart.
Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy a robot operál, ugyanúgy a sebész operál, de távolról, és az apró mozgásait viszi át a robotkar a betegre. Akár még egy másik városból is meg lehet oldani az operációt" – magyarázta.
Az eljárást eredetileg a NASA fejlesztette ki még az iraki háború idején, amikor így tervezték megvédeni a harctéri sérülteket operáló sebészeket, hogy ne kelljen ott lenniük a helyszínen.
Mint tisztázta, minden mozgás a sebészen múlik. Amiben segít a robot, hogy a háromdimenziós kép és a nagy nagyítás azt eredményezi, hogy sokkal közelebbről, gyakorlatilag "a beteg hasából", közvetlen közelről, nagyításban lát az operáló orvos.
A másik, hogy az apró kézremegéseket a robotkaros rendszer kiszűri, és jóval finomabbá teszi a mozgásokat. "Finom területeket, kis idegeket, kis ereket jóval precízebben tud preparálni a sebész a műtét közben, aminek a fő eredménye az lesz, hogy kevesebb szövődménnyel jár, illetve jobb funkcionális eredményekkel, például prosztatadaganatnál sokkal jobban meg tudják kímélni az idegeket" – újságolta a professzor.
Hogy a fejlesztés már a diagnosztikai fázisra is kihat-e, arról azt mondta, abban nincs változás, csak annyit kell még eldönteni, hogy melyik az az eset, amely alkalmas nyitott műtétre, laparoszkópos műtétre, vagy hol van nagyobb előnye a robottechnikának.
Arról is beszélt, hogy a "minimálinvazív sebészet" azért kezdődött el több évtizeddel ezelőtt, hogy ne kelljen végigvágni a hasat, ezáltal gyorsabb a gyógyulás, kevesebb fájdalommal jár a műtét, kevesebb a szövődmény, és most már vannak arra is adatok, hogy
napokkal le lehet rövidíteni a kórházban töltött időt, bizonyos esetekben az úgynevezett "újraoperációs ráta" is csökkenthető, de még az intenzív osztályon eltöltött idő is.
"Ennek egyrészt vannak a beteg számára előnyei, hamarabb megy haza, hamarabb gyógyul, jobb funkcionális eredménnyel, kevesebb mellékhatással, a másik pedig: az ellátórendszert kevésbé terheli, kevesebb kórházban töltött idő, kevesebb költség, és nyilvánvaló, hogy így a várólisták is indirekt módon csökkenthetők, ha gyorsabban lehet forgatni a beteganyagot" – folytatta.
Polgár Csaba arról is beszélt, hogy vannak-e a robotsebészetből kizárt műtéti területek. "Elméletileg majdnem mindent meg lehetne csinálni, de nyilvánvalóan 90-95 százalékban onkológiai indikációk vannak, illetve még a nőgyógyászat területén az endometriózis, ami egy ilyen terület. Nyilvánvaló, hogy egy vakbélgyulladást is lehet kezelni, vagy
egy sérvet is meg lehet operálni robottal, de ott nincs semmiféle előnye ennek.
A fő területei az urológia, a nőgyógyászat, a hasi sebészet, a mellkassebészet és kisebb indikációs körben a fej-nyak sebészet. Onkológiában ezen az öt fő területen érdemes ezen gondolkodni" – húzta alá. Példát is mondott: a nőgyógyászatban a robottal a túlsúlyos betegek könnyebben operálhatók, mint a hagyományos eszközökkel vagy akár nyílt műtéttel.
"Nyilvánvaló, ha valakinek 10-20 centis zsírszövet van a hasában, és egy nyitott műtétnél azt szét kell húzni, majdnem hogy még fizikailag is több embert, feltárókat kell használni, míg ha kis kulcslyukakon bemegyünk, egy kicsit fölfújva a hasat, nyilvánvaló, hogy könnyebb hozzáférni és preparálni egy túlsúlyos betegnél" – magyarázta az előnyöket.
Gyűjtik az adatokat és összehasonlítják például vastagbélműtéteknél a robottechnikát, a hagyományos laparoszkópiát és a nyílt műtéteket, és az első számok azt mutatják, hogy egyértelműen a minimálinvazív technikák előnyösebbek, és még a hagyományos laparoszkóphoz képest is kimutathatók bizonyos előnyök a robottechnika javára.