Az ENSZ Vízkonferenciája előtt fogalmazták meg szakértők ajánlásaikat a krízishelyzet kialakulásának megőrzésére: eszerint a kormányoknak sürgősen fel kell hagyniuk a víz túlzó használatának mezőgazdasági támogatások révén történő segítésével, és a bányászattól a feldolgozóiparig minden iparágat rá kell venni, hogy felülvizsgálja pazarló gyakorlatát - írja a The Guardian.

A jelentés szerzői szerint a nemzeteknek el kell kezdeniük a vízzel mint globális közkinccsel gazdálkodni, mivel a legtöbb ország vízellátása nagymértékben függ szomszédaitól, a túlzott felhasználás, a szennyezés és az éghajlati válság pedig globálisan veszélyezteti a vízkészleteket.

Vízválság alakult ki

Johan Rockstrom, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatója és a jelentés egyik vezető szerzője elmondta, hogy a világ jelenlegi viselkedése katasztrófához vezet.

"Vízválságban vagyunk, ez tudományosan bizonyított.

Visszaélünk a vízzel, szennyezzük és megváltoztatjuk az egész globális hidrológiai ciklust azáltal, amit az éghajlattal teszünk.

Ez egy hármas válság" - fogalmazott.

Mariana Mazzucato, a University College London közgazdásza és professzora, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint proaktívabb és ambiciózusabb, a közjót szolgáló megközelítésre van szükség.

"Az igazságosságot és a méltányosságot kell a középpontba helyeznünk, ez nem csupán technológiai vagy pénzügyi probléma" - mondta.

Hét pontot fogalmaztak meg

Ez az első olyan jelentés, mely a vízgazdálkodást globális megközelítésben vizsgálja: Rockstrom szerint sok kormány még mindig nem ismeri fel,

mennyire függnek az országok egymástól, ha vízről van szó.

A legtöbb ország vízellátásának mintegy fele a szomszédos országokból származó víz elpárolgásától függ - ezt a vizet "zöld" víznek nevezik, mivel a talajból származik, valamint az erdők és más ökoszisztémák párájából származik.

A jelentés hét kulcsfontosságú ajánlást fogalmaz meg.

1. A globális vízkörforgást globális közjóként kezeljük, amelyet kollektívan és közös érdekünkben kell védeni.
2. Biztosítsuk a biztonságos és megfelelő vízellátást minden veszélyeztetett csoport számára, és az iparral együttműködve növeljük a vízzel kapcsolatos beruházásokat.
3. Szüntessük meg a víz alulértékelését. A megfelelő árképzés és a szegények célzott támogatása lehetővé teszi a víz hatékonyabb, igazságosabb és fenntarthatóbb felhasználását.
4. Csökkentsük a túlzott vízfogyasztását támogató mezőgazdasági dinanszírozások mennyiségét, valamint a vízrendszerek szivárgását.
5. Hozzunk létre igazságos vízügyi partnerségeket, amelyek képesek finanszírozást mozgósítani az alacsony és közepes jövedelmű országok számára.
6. Tegyünk lépéseket még ebben az évtizedben a vizes élőhelyek és a kimerült felszín alatti vízkészletek helyreállítása, az iparban felhasznált víz újrahasznosítása, a vizet hatékonyabban használó precíziós mezőgazdaságra való áttérés, valamint a vállalatok "vízlábnyomukról" való jelentéstétele érdekében.
7. Reformáljuk meg a vízügyi irányítást nemzetközi szinten, és a víz kérdését bevonva a kereskedelmi megállapodásokba. Az irányításnak figyelembe kell vennie a nőket, a mezőgazdasági termelőket, az őslakosokat és a vízvédelem frontvonalában állókat is.

A kormányok rendre lesöpörték a témát napirendről

A víz ugyanis alapvető fontosságú az éghajlati válság és a globális élelmiszerválság szempontjából. "Nem lesz mezőgazdasági forradalom, hacsak nem hozzuk rendbe a vízgazdálkodást. A víz kérdése minden probléma mögött ott van, ám szinte soha nem beszélünk róla" - fogalmazott Rockstrom.

A vizet ugyanis sok esetben nem kezeljük jól és hatékonyan: erre mutatnak példáz a fejlett országok szennyvízkezelő rendszerei is. A holland és a tádzsikisztáni kormány által vezetett ENSZ Vízkonferenciára március 22-én kerül sor New Yorkban.

A világ vezetői meghívást kaptak, de várhatóan csak néhányan vesznek részt rajta, a legtöbb országot miniszterek vagy magas rangú tisztviselők képviselik.

Több mint négy évtizede után ez lesz az első alkalom, hogy az ENSZ összeül a vízzel kapcsolatos kérdések megvitatására, mivel a korábbi próbálkozások meghiúsultak, a kormányok ugyanis nem voltak hajlandóak támogatni az erőforrás nemzetközi irányításának semmilyen formáját.