Roska Botondnak a Tudományünnepen megtartott előadásából kiderül, hányféle „filmet" vetít agyunkba a retinánk, megtudhatjuk, hogyan tehetők fényérzékennyé idegsejtek vírusok segítségével, továbbá miként lehet gyorsan megvizsgálni, hogy több ezer gyógyszer közül melyek lassíthatják jó eséllyel a látásromlást. Az előadás és az azt követő beszélgetés felvétele cikkünkben elérhető.

Mivel a vakságot okozó betegségek többségének eredete a szem, nem pedig az agy, a fényérzékelésért felelős leheletvékony réteg, a retina működésének megértése kulcsszerepet játszhat megelőzésükben vagy akár gyógyításukban. Roska Botond és kutatótársai a 2000-es évek elején e működés megértésében értek el áttörést, megmutatva, hogy a retina fényérzékelő és jelfeldolgozó sejtjeinek rétegei összesen harminc külön „filmet” vetítenek az agynak a szem által leképezett látványról. A Svájcban élő kutatóprofesszor célja eredetileg e bonyolult biológiai „számítógép” megértése volt, azonban miután hosszú éveken át foglalkozott a retina sejtjeinek vizsgálatával, ráébredt, hogy e sejtek egy ma már elérhető technológiával fényérzékennyé tehetők, és akár a látásvesztés is visszafordítható.

Kutatásai a retinitis pigmentosa nevű genetikai eredetű betegségre koncentráltak, melynek során a retina fényérzékeny sejtjei indulnak pusztulásnak. Roska Botond felismerte, hogy a retinában a fényérzékeny réteg alatti rész – vagyis a „számítógép” – továbbra is megmaradt és működőképes, csak nem kap bemenetet. Ezért hát kutatótársaival kifejlesztett egy módszert, amellyel egy módosított vírus segítségével fényérzékeny fehérje génjét viszik be a retina egyik - korábban nem fényérzékeny – sejttípusába, a ganglionsejtekbe, és így a szinte teljesen vak betegek képessé válnak tárgyak jelenlétének érzékelésére.

Előadásában Roska Botond két, ilyen kísérleti kezelésben részt vevő betegről készült felvételt is bemutatott. A betegek, akik korábban legfeljebb a sötét-világos eltérést érzékelték, a kezelés után képesek voltak különféle tárgyakat elkülöníteni. Az apró részletek felismerésére azonban ezzel a módszerrel nem válik képessé a szem, ugyanis éppen a retina legnagyobb felbontású képet adó területén nincsenek ganglionsejtek. A kutatók ezért most olyan genetikai módszeren dolgoznak, mellyel a legelső réteg egyes sejtjeit – a csapokat – tehetik újra fényérzékennyé.

Roska Botondék egy másik kutatási területe a látásvesztés lassítása vagy megállítása. Ehhez olyan módszert fejlesztettek ki, mellyel mesterséges retinák ezreit képesek előállítani, és ezekben a valósnál sokkal gyorsabb ütemű látásvesztést előidézni. Tesztjeik során 3000 gyógyszermolekulát vizsgáltak, melyek közül nyolc nagy fokban késlelteti vagy megszünteti a fényérzékeny sejtek pusztulását.

Az előadás után Roska Botond beszélgetőpartnere Nagy Zoltán Zsolt szemész, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója volt.

Az előadást itt tudja megnézni: