0 °C
A tavalyi halottak napja a pandémia történetében is mérföldkövet jelentett: ekkor érte el az ötmilliót a koronavírus szedte áldozatok száma a Földön. Jelenleg 5,5 millión áll a számláló, de ha a világszerte bekövetkezett többlethalálozási adatokat vesszük figyelembe, valószínűsíthetjük, hogy ennél jelentősen többet hunytak el a vírus következtében – írja a Nature.
Azt, hogy pontosan mennyivel lehet magasabb a valós halálozás a hivatalos adatok mutatta képnél, nagyon nehéz meghatározni: a többlethalálozások összeadása nem jó módszer. A hivatalos adatok sokszor tévesek, több mint száz ország pedig vagy nem is gyűjt halálozási adatokat, vagy jelentős késéssel teszi azokat elérhetővé.
A modellezés visz közelebb az igazsághoz
A népesedéskutatók, a közegészségügyi szakemberek és az adatkutatók többféle módszerrel próbálják a pandémia áldozatainak valós számát megállapítani: temetők műholdas felvételeit vizsgálják, házról házra járva kopogtatnak be az ajtókon, számítógépes modelleket használnak. A WHO is készíti saját becslését, a londoni The Economist magazin pedig már közzé is tette az általa kalkulált adatot. Eszerint
12-22 millió haláláért lehet felelős a vírus:
ez a szám a hivatalos adatok két-négyszerese. A bizonytalansági faktor ebben a becslésben nagyjából magyarországnyi méretű populációt jelent.
Egy folyamatban levő járvány közben ilyen típusú számításokat végezni nagy kihívást jelent. Gyors és folyamatos adatgyűjtés mellett szofisztikált statisztikai modellek felállítására is szükség van, de a becslések készítői még így is tudják, hogy adataik pontatlanok és provizórikusak. Ennek ellenére is folytatják a munkát, mert lényegesnek tartják, hogy megmutassák a járvány valódi arcát – a tragédia mélységét, melyet a pandémia okoz.
A nyers adat nem elég
A koronavírusos halálozások módjának eltérő nyilvántartása miatt fordultak a kutatók a többlethalálozások számai felé – a járvány kezdeti szakaszában Hollandia például azokat könyvelte el koronavírusban elhunytként, akik pozitív diagnózisuk után vesztették életüket, míg Belgiumban akiket tüneteik alapján ide lehetett sorolni, azok is az áldozatok közé kerültek, teszteredmény nélkül is. A többlethalálozás kiszámítása látszatra egyszerű: az előző évek átlaghalálozását kell összevetni az aktuálissal, a nyers adatok azonban veszélyeket rejtenek Giacomo De Nicola, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem statisztikusa szerint.
Amikor De Nicola és munkatársai egy 2021-es tanulmányon dolgoztak, amelynek célja a világjárvány okozta többlethalálozás kiszámítása volt Németországban, azt találták, hogy
a halálozásoknak a korábbi évek átlagos halálozásával való összehasonlítása következetesen alulbecsülte a várható halálozások számát, és így túlbecsülte a többlethalálozást.
Ennek oka az éves halálozások számának növekedése a 80 év fölötti népesség növekvő számából adódóan. A különbség Németország esetében jelentős. A német statisztikai hivatal sajtóban közzétett nyers adatai tavaly 5 százalékkal több halálesetet jelentettek 2020-ban, mint 2019-ben, De Nicola csoportja azonban a korszerkezet figyelembevétele után ezt mindössze egy százalékra csökkentette.
"Mivel nincs általánosan elfogadott módszer az életkor-kiigazításra, elég biztos vagyok benne, hogy ez a probléma még sok más országra is kiterjed" – mondja.
"Aggaszt, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok egyes úgynevezett többlethalálozásra vonatkozó becslései egyszerűen az elmúlt öt év halálozásainak átlagát használják a várható halálozásként. Az öregedő népesség esetében ez valószínűleg nem a legjobb becslés" – vélekedik Tom Wilson, az ausztráliai Melbourne-i Egyetem demográfusa is.
Az elöregedést is figyelembe kell venni
A bonyolultabb elemzések az ilyen torzítások elkerülése érdekében kiigazítják a várható halálozások alapértékét, például a várható halálozások számának a népesség öregedésével történő emelésével. A legátfogóbb ilyen típusú kutatást Izraelben készítette Ariel Karlinsky, a Jeruzsálemi Héber Egyetem közgazdásza és Dmitry Kobak, a németországi Tübingeni Egyetem adattudósa.
Karlinsky és Kobak 2021 januárja óta a lehető legtöbb forrásból és a lehető legtöbb helyre – jelenleg mintegy 116 országra és területre – vonatkozóan rendszeresen frissített adatbázist készített a világjárvány előtti és alatti összhalálozásról. A World Mortality Dataset (WMD) elnevezésű adatbázisban az információk nagy része a nemzeti hivatalok és kormányok által gyűjtött és közzétett hivatalos halálozási statisztikákból származik. Ezekkel az adatokkal dolgoznak, hogy megbecsüljék a többlethalandóságot, és megpróbálják figyelembe venni a fegyveres konfliktusok, természeti katasztrófák és hőhullámok okozta halálesetek számát is, például feltételezték, hogy a 2020-as hegyi-karabahi háború során Örményországban és Azerbajdzsánban egyaránt négyezer ember vesztette életét.
Többlethalálozásra vonatkozó becsléseik sok esetben jelentősen eltérnek a kormányok által közzétett halálozási statisztikáktól.
Oroszország például több mint 300 ezer koronavírusos halálesetet jelentett 2021 végéig, de szerintük a valós adat meghaladta az egymillió többlethalálozást ez idő alatt.
A WMD által lefedett országok esetében a hivatalos adatok szerint a világjárvány kezdete óta 4,1 millió halálesetet okozott a koronavírus, ami az összes haláleset tizedét jelenti. Ha a többlethalálozást is figyelembe vesszük, a vírushoz kapcsolódó halálozások száma 1,6-szor nagyobb, mintegy 6,5 millió, azaz az összes haláleset 16 százalék. Egyes országokban a vírus relatív hatása még ennél is nagyobb. Karlinsky és Kobak adatai szerint a mexikói halálesetek egyharmada a vírusnak tulajdonítható.
Léteznek másféle modellek is
A többlethalálozás magában foglalja a koronavírushoz nem köthető halálozásokat, például más fertőző betegségeket, valamint a közvetett módon összefüggő haláleseteket, például egy rákos személyt, aki azért halt meg, mert a világjárvány egészségügyi ellátórendszerekre gyakorolt hatása miatt a szűrővizsgálatát törölték. Néhány országban, például
Új-Zélandon negatív többlethalálozás volt,
mivel ott kevés koronavírus okozta veszteséget tapasztaltak, és csökkent az influenza okozta halálozások száma. Karlinsky szerint az adatok összességében azt mutatják, hogy a többlethalálozás becslése megbízható módja a koronavírus áldozatainak mérésének.
Ehhez hasonló becslést korábban a H1N1 kapcsán készítettek: itt a hivatalos halálozási szám mindössze 19 ezer volt a járvány végére, de közegészségügyi szakértők egy csoportja tíz indikátor használatával készített egy számítást, amely 123 ezer és 209 ezer közé tette az áldozatok valódi számát, majd később influenza kapcsán is hasonló becslést végeztek, és ugyanez a számítás a koronavírus esetében is működhet.
Talán sosem ismerjük meg a valós számokat
A The Economist modellje száz indikátor bevonásával készített hasonló becslést: itt az elvégzett teszteken túl az antitestmérések eredményei is faktort jelentettek, de olyan adatok is, mint mióta él demokráciában az adott ország vagy mennyire cenzúrázzák az internetet. Ezen indikátorok segítségével olyan országokról is vannak számításaik, amelyek nem tettek elérhetővé hivatalos adatokat: India koronavírusos halálozási számát ők 5 millió főre teszik, ami tízszerese a hivatalos adatoknak. Kína esetében 750 ezerre teszik 4600 helyett az áldozatok számát, igaz, nagyobb bizonytalansági faktorral. A modell segít megérteni, milyen mélységben kalkulálják alul az áldozatok számát a hivatalos adatok.
A modellek értékelésekor fontos azt is figyelembe venni: ezek csak annyira jók, mint amilyenek az adatok, amelyek alapján készülnek. A valós idejű halálozási adatok iránti fokozott igény rávilágít egy évtizedekre visszanyúló demográfiai hiányosságra: sok ország nem gyűjt megfelelő adatokat a születésekről, halálozásokról és más életstatisztikákról. Ez azt is jeleneti, hogy talán soha nem derül fény a koronavírusos halálozásokkal kapcsolatos valódi számokra.
