Aki mostanában Sydney környékén felmászik egy dombtetőre, esélye van arra, hogy lenyűgöző látványban legyen része. Májusban indul ugyanis a hosszúszárnyú bálnák nagy éves vándorlása az Antarktisz-közeli táplálkozóhelyeikről a Nagy-korallzátonyhoz, ahol szaporodnak. Negyvenezer hatalmas emlősről van szó, így a dolog igen mutatós – írja a 444.hu.
A faj annyira elszaporodott az Ausztrália környéki vizekben, hogy fontolgatják, hogy levegyék a veszélyeztetett fajok listájáról; biológusok szerint számuk a kereskedelmi bálnavadászat előtti időket idézi. A lap érdekességként jegyzi meg, hogy bár mindenfajta bálnavadászat tiltott, a hosszúszárnyúak állománya sokkalta nagyobb tempóban regenerálódik, mint más bálnafajé.
A nagyobb termetű barázdásbálnák közé tartozó, igen nagy melluszonyáról és látványos ugrándozásáról ismert hosszúszárnyút a hatvanas évekre majdnem sikerült kiirtani, hiszen az eredeti állománynak csak durván tizede maradt meg, amikor 1966-ban betiltották a vadászatukat. Az Ausztrália környéki vizekben ekkorra már csak összesen nagyjából ezer példány maradt meg.
A hasonlat, mely szerint a hosszúszárnyú bálnák az óceán nyulai, Olaf Meyneckétől, a Griffith University bálnakutatójától ered – teszi hozzá az összeállítás.
