Oltáskritikusság, az új variánsok megjelenése és a gyermekek beoltásának késlekedése: néhány olyan tényező, amelyek miatt a kutatók szerint eredetileg 60-70 százalékos átoltottságra tett nyájimmunitás elérése ma már valószínűtlen célnak tűnik. Talán endémiává szelídül a járvány a Nature cikke szerint, de a kutatók ma már nem abban gondolkodnak, hogy a koronavírustól egyszer s mindenkorra megszabadulva úgy éljük majd életünket, mint egykor: újfajta normalitás kerülhet majd a régi életünk helyére.
A kutatók öt okot említenek azzal kapcsolatban, hogy miért kellene tényleg elfeledkeznünk a nyájimmunitásról: íme, ezek sorban!
A terjedés csökkenése bizonytalan
A nyájimmunitással kapcsolatosan kulcsfontosságú lenne, hogy ha valaki el is kapja a betegséget, kevesen legyenek körülötte, akiknek tovább tudja adni. A Pfizer és a Moderna oltása nagyon nagy hatékonyságot mutat a tünetes megbetegedések megelőzésében, de a fertőzés átadásával kapcsolatosan nem lehetünk még biztosak ilyen szintű védelemben. Márpedig nyájimmunitásról csak akkor beszélhetünk, ha az oltás a betegség átadását is meg tudja akadályozni. E téren nem is lenne szükség arra, hogy 100 százalékos védelmet nyújtson az oltás: már 70 százalék körüli érték is nagy különbséget jelenthet.
Egyenetlen vakcinaeloszlás
Elméletileg lehetőséget nyújtott volna a vírus eltüntetésére a Föld színéről egy globálisa koordinált vakcinázási kampány, de jelenleg nagy egyenlőtlenségeket mutat az egyes országokban a népesség átoltottsága. Izraelben, ahol a Pfizer vakcinájával már a népesség felét immunizálták, most szembesülnek azzal, hogy a fiatalabb korosztályban nagy az oltás elutasítottsága. Az amerikai államok is nagy szórást mutatnak abban, hogy lakosságuk mekkora hányadát tudták már beoltani.
A legtöbb országban az idősekkel kezdték az immunizálást, a gyerekek beoltására azonban sokat kell még várni, a klinikai kísérletek még csak most kezdődtek meg körükben. Mindemellett az átoltottság földrajzilag is nagy szórást mutat: vannak átoltottabb területek a világon, de mivel egyetlen ország vagy kontinens sem szigetként létezik, az oltatlan területekről bármikor újra bekerülhet a vírus más országokba.
A variánsok nehezítik a helyzetet
Kihívást jelentenek a variánsok is, melyek közt vannak olyanok is, amelyek újrafertőződést okoznak vagy épp képesek kikerülni az oltás adta védelmet. Az újrafertőződésre jó példa lehet Manausé, ahol bár a lakosság komoly hányada esett át az első hullámban a fertőzésen, a brazil variáns mégis széles körben tudott újra megbetegedéseket okozni.
Emellett probléma az is, hogy ha egy területen sokan immunisak, az előtérbe helyezi azoknak a variánsoknak a terjedését, amelyek újrafertőződést tudnak okozni.
Az immunitás sem tart örökké
Nem tudjuk még, meddig tart a természetes úton megszerzett védettség, és azt sem, az oltás meddig nyújt védelmet. A koronavírusokkal kapcsolatos tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy idővel elmúlik a fertőzés adta védettség, és az oltásokról sem tudjuk, pontosan meddig védenek majd.
Az oltottság megváltoztatja az emberi viselkedést
Bár az oltás nem jelent százszázalékos védelmet, a már oltottak viselkedése egészen biztosan kevésbé lesz óvatos, mint azoké, akiket nem immunizáltak még. Kérdés, hogy mennyire sikerült majd meggyőzni a beoltottakat arról, hogy ne térjenek vissza szinte azonnal ahhoz az életvitelhez, amelyet a pandémia előtt folytattak – márpedig a fertőzés terjedésének megállításában a korlátozásoknak még vakcinázás mellett is komoly a szerepük.
