Az ózonlyuk mérete szabályszerűen változik. Augusztustól októberig növekszik, szeptember közepe és október közepe között éri el a maximumát. Amikor a déli félteke feletti légkör felsőbb rétegében, a sztratoszférában emelkedni kezd a hőmérséklet, csökken az ózonhiány, az úgynevezett poláris örvény - a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású terület, amely ott tartja a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál - gyengül, december végére az ózonszint újra normális lesz.

Idén a Copernicus Sentinel-5P műhold mérései azt mutatják, hogy

október 2-án az ózonlyuk elérte legnagyobb, nagyjából 25 millió négyzetkilométeres kiterjedését,

ami méretében a 2018-as 22,9 millió és a 2015-ös 25,6 millióhoz hasonlítható - olvasható az Európai Űrügynökség honlapján.

Tavaly az ózonlyuk egyrészt korábban bezárult, mint általában, másrészt az elmúlt 30 év legkisebb méretét érte el.

A méret változatosságát nagyban meghatározza a Déli-sarkvidék körül fújó szelek erőssége. Ez az erős széláramlat a Föld forgásának és a sarkvidék, valamint a mérsékelt égövi hőmérséklet különbségének közvetlen következménye.

Ha ez a szélköteg erős, válaszfalként működik, a mérsékelt égövi és a sarkvidéki légtömegek nem keverednek egymással, a sarkkörön belüli légtömegek nem jutnak ki, télen lehűlnek.

Diego Loyola, a német űrközpont (DLR) munkatársa elmondta, hogy a 2020-as ózonlyuk augusztus közepe óta gyorsan növekedett, átlagon felüli kiterjedésével az Antarktisz legnagyobb része fölé terült. Az idei ózonlyuk emellett az egyik legmélyebb is, valamint rekordalacsony ózonértéket mutat - tette hozzá.

A főként hűtőberendezésekben és aeroszolos palackokban használt klorofluorokarbonok elterjedése az 1970-es, 1980-as években megrongálta az ózonréteget, amely az Antarktisz feletti ózonlyuk képződéséhez vezetett.

Az ózonréteg védelmére 1987-ben létrehozott montreali jegyzőkönyvben arról állapodtak meg, hogy kivezetik ezeknek a káros anyagoknak a gyártását és használatát, ezzel beggyógyítják az ózonsebet.

Claus Zehner, a Copernicus Sentinel-5P műhold menedzsere szerint a globális ózonréteg 2050 körül éri el újra normális állapotát.