„A poláris örvény szétesett, lehetővé téve, hogy ózonban gazdag levegő áramoljon az Északi-sark térségébe, ami összhangban van a Copernicus szolgálat múlt heti előrejelzésével” – írták.

A légkörkutatók március elején hívták fel a figyelmet arra, hogy szokatlan erős az ózonlebomlás a térségben, március második felében már mintegy egymillió négyzetkilométeres ózonlyukat figyeltek meg. Kialakulását a megszokottól eltérő légköri jelenségekkel, köztük a sztratoszféra szélsőségesen hideg hőmérsékleteivel magyarázták.

Utoljára mintegy tíz éve észleltek hasonló jelenséget.

„Az ózonlyuk, amelyet idén figyeltünk meg az Arktisz felett, kevesebb mint egymillió négyzetkilométeres kiterjedésű. Ez a Déli-sarkvidék felett lévőhöz képest kicsi, mivel az 3-4 hónapon keresztül 20-25 millió négyzetkilométeres is lehet” – mondta akkor Diego Loyola, az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője.

Az ózonréteg egy természetes gázréteg, amely a Földet a Nap ultraibolya-sugárzásától védi. Az ózonlyuk kialakulásának hátterében a tudósok szerint a sarkvidék felett lévő levegő különösen alacsony hőmérséklete és egy stabil sarkvidéki örvény áll. Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW) révén lebontják az ózont.

Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Az FCKW-k előállítása régóta tiltott, ha ez nem így lenne, a tudósok szerint sokkal rosszabb lenne a helyzet. Ám mivel ezek élettartama 50-100 év, az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei.