Egy átgondolatlan betelepítés folyományaként ma már csak 150 ezer európai mókus (Sciurus vulgaris) él az Egyesült Királyságban, míg az Észak-Amerikában őshonos, igen alkalmazkodó, keleti szürkemókusból már ötmillió példány van. Mivel a szigetországban kevés természetes ellensége van a szürkemókusnak (Sciurus carolinensis), az 1889-es betelepítés óta akadálytalanul növeli élőhelyét a nála törékenyebb alkatú, vörös bundás európai rokon kárára - írta a Qubit.hu.

Meg is érkezett a válasz az emberektől: egyre többet esznek az invazív rágcsálókból. A felfutás persze inkább abból fakad, hogy az éttermek igyekeznek minél fenntarthatóbb forrásból, kevesebb állatkínzás árán beszerezni az alapanyagokat, ezért nőtt az érdeklődés a vadhús iránt, azon belül is azon fajok iránt, amelyeknek az állományát egyébként is gyéríteni szokták. A fent már vázolt okokból a keleti szürkemókus éppen ilyen faj.

Változatos fogások

A szakácsok a mókushúst mindenféle formában, például palacsintába, lasagnába töltve is tálalják. Egyikük, Ivan Tisdall-Downes, aki a londoni Borough Market területén vezet éttermet, a mókus hátsó lábaiból főz ragut lassú tűzön. Rendszeres vaddisznóhús-beszállítója szokta ellátni alapanyaggal, amikor a vadászok éppen ritkítják a szürkemókus-állományt. Tisdall-Downes szerint a vendégek egyre inkább igénylik a vadhúst, hogy ezzel ne járuljanak hozzá az állatok nagyipari tartással együttjáró szenvedéséhez, illetve hogy

minimalizálják ökológiai lábnyomukat, és ne vigyenek be a szervezetükbe olyan anyagokat, amelyek a nagyüzemi állattartás és - feldolgozás során kerülnek a húsba.

A Wild Meat nevű vadhússzállító cég tulajdonosa, Robert Gooch úgy érzékeli, hogy az elmúlt öt évben nőtt meg igazán a mókus iránti kereslet az országban, ma már ez a harmadik legnépszerűbb termékük az őz, a szarvas és a fácán után.