Az eddig ismert legkorábbi, mintegy 160 millió éves repülő emlősfajok maradványait fedezték fel Kínában. Az állatok, hasonlóan több mai emlősfajhoz, siklórepülésben közlekedtek a fák között - írja a BBC.

A két fosszília felfedezése újabb bizonyíték arra, hogy az emlősökre jóval nagyobb sokszínűség volt jellemző a dinoszauruszok korában, mint korábban hitték. A leletek alapján a két - Maiopatagium furculiferum és Vilevolodon diplomyl névre keresztelt - emlősfajnak nagyon speciális tulajdonságai voltak, tudtak fára mászni és "repülni" is.

Mindez azt jelenti, hogy az eddig feltételezettnél sokkal korábban, már 100 millió évvel a modern repülő emlősfajok, például az Észak-Amerikában és Ázsiában élő repülőmókus vagy a délkelet-ázsiai repülőmaki megjelenése előtt is léteztek ezt az életmódot folytató emlősök. A fáról fára siklás egyébként hatékony és gyors közlekedést tett lehetővé, valamint lehetőséget adott a ragadozók előli gyors menekülésre is.

Ezek a jura kori emlősök valóban az elsők, amelyek siklani tudtak a levegőben - mondta Zhe-Xi Luo, a chicagói egyetem kutatója, tagja annak a tudóscsapatnak, amely a felfedezésről a Nature folyóiratban beszámolt. Hozzáfűzte: bizonyos szempontból ezek voltak az első emlősök, amelyek "szárnyakkal" rendelkeztek.

Eltérően azonban a madárfajok valódi repülést engedő végtagjaitól, a "szárnyak" ebben az esetben valójában az emlősök elülső és hátsó végtagja között ernyőszerűen húzódó bőrhártyák voltak.

A leletek alapján több érdekes anatómiai jellegzetességgel is bírtak ezek az állatok. Néhány fizikai tulajdonságuk, mint például a Maiopatagium összeforrt villacsontja, a madarakéra emlékeztet, míg például a vállöv inkább a modern tojásrakó kacsacsőrű emlősökéhez hasonlít, mintsem az emlősökéhez vagy erszényesekéhez.

Az elmúlt években több látványos felfedezés formálta át a mezozoikumi emlősökről kialakult képet. Az újabb eredmények szerint a jura időszakban forradalmi robbanáshoz hasonló módon jelent meg számos különféle életmódot folytató emlős. Roger Benson, az Oxfordi Egyetem kutatója hangsúlyozta: a jura korra hajlamosak vagyunk egyfajta dinoszauruszvilágként gondolni, de a leletek azt mutatják, hogy a kisebb emlősök nagy változatosságban voltak jelent, és a mai ökológiai feladatuk nagy részét már akkor is ugyanúgy ellátták.