Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása az elmúlt tíz év közgazdasági Nobel-emlékdíjasairól:

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a svéd központi bank alapította 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából. Célja az Alfred Nobel által alapított díjak kiegészítéseként a közgazdaságtudomány terén elért eredmények elismerése. Elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja, az emlékérmet Gunvor Svensson-Lundqvist svéd szobrász tervezte. Az idén 48. alkalommal kiosztott kitüntetést a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda.

A kitüntetettek száma 78, közülük 24-en egyedül, 18 alkalommal ketten, 6 alkalommal hárman megosztva részesültek az elismerésben. A közgazdasági Nobel-emlékdíjasok átlagéletkora 67 év, az eddigi legfiatalabb díjazott az amerikai Kenneth J. Arrow, aki 1972-ben 51 évesen kapta a díjat, a legidősebb az amerikai Leonid Hurwicz, aki 90 éves volt, amikor 2007-ben neki ítélték a kitüntetést (Hurwicz e téren az összes Nobel-díjas között is korrekorder).

A ma élő legidősebb közgazdasági Nobel-emlékdíjas az áprilisban 96. életévébe lépett Thomas Schelling amerikai közgazdász, aki a kitüntetést 2005-ben kapta. Az eddigi egyetlen női közgazdasági Nobel-emlékdíjas az amerikai Elinor Ostrom, aki 2009-ben megosztva vehette át a kitüntetést.

A közgazdasági Nobel-emlékdíj esetén is van példa "családi" díjra: az első kitüntetett az 1969-ben díjazott holland Jan Tinbergen öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban megkapta a fiziológiai Nobel-díjat, az 1974-ben kitüntetett Gunnar Myrdal felesége, Alva Myrdal 1982-ben Nobel-békedíjban részesült.

A magyar születésű tudósok közül 1994-ben az amerikai John C. Harsanyit (Harsányi János, 1920-2000) ismerték el megosztott közgazdasági Nobel-emlékdíjjal "a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis területén végzett úttörő munkásságáért".

Az elmúlt tíz év közgazdasági Nobel-emlékdíjasai:

2006 - Az amerikai Edmund S. Phelps makroökonómiai elemzéseiért, amelyek hozzájárultak a gazdaságpolitika rövid és hosszú távú hatása közötti összefüggések megértéséhez.

2007 - Az amerikai Leonid Hurwicz, Eric Maskin és Roger Myerson a mechanizmustervezés elméletét megalapozó munkásságukért.

2008 - Az amerikai Paul Krugman a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért.

2009 - Az amerikai Elinor Ostrom és Oliver E. Williamson a gazdasági kormányzással foglalkozó elemzéseikért.

2010 - Az amerikai Peter Diamond és Dale T. Mortensen, valamint a Cipruson született brit Christopher Pissarides az egyszerre jelenlévő magas munkanélküliség és a betöltetlen állások összefüggéseinek, valamint a szociálpolitika munkanélküliségre gyakorolt befolyásának vizsgálatáért.

2011 - Az amerikai Thomas J. Sargent és Christopher A. Sims "az ok és okozat a makrogazdaságban" területén végzett empirikus kutatásaikért.

2012 - Az amerikai Alvin E. Roth és Lloyd Shapley a piactervezés gyakorlatának elemzéséért és a stabil piaci allokáció területén végzett kutatásért.

2013 - Az amerikai Eugene Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller azokért az empirikus kutatásokért, amelyekkel - egymástól függetlenül - azt vizsgálták, hogyan lehet több évre előre jelezni a részvény- és kötvénypiaci árak változását.

2014 - A francia Jean Tirole a piaci erők elemzéséért, amellyel "rávilágított, hogyan kell értelmezni és szabályozni olyan iparágakat, amelyekben csak néhány erős cég tevékenykedik".

2015 - A brit-amerikai Angus Deaton a fogyasztás, a szegénység és a jólét területein folytatott kutatásaiért.