A fekete lyuk olyan tartománya a téridőnek, amelyből az erős gravitáció miatt még a fény sem képes megszökni. A fekete lyukak "falánkságuknak" köszönhetően figyelhetők meg, hiszen az akkréciós (anyagbefogási) korongon folyamatosan áramlik beléjük az anyag, ennek ultrafényes sugárzása fedi fel a "habzsoló" objektumokat.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint a fekete lyukak többsége két "súlykategóriába" sorolható - léteznek "átlagos" objektumok, amelyek mérete néhány tucat naptömegnek felel meg. Emellett előfordulnak gigantikus képződmények is: a szupermasszív fekete lyukak több milliárd naptömeggel bírnak - olvasható a PhysOrg és a Daily Galaxy hírportálokon.

A csillagászok meggyőződése szerint azonban létezhet a fekete lyukak köztes kategóriája is, ám eddig csupán féltucatnyi jelöltet találtak.

A Marylandi Egyetem és a NASA asztronómusai viszont most egy 5000 naptömegű fekete lyukat fedeztek fel az Európai Déli Obszervatórium VLT (nagyon nagy) teleszkópja, valamint az XMM Newton európai röntgencsillagászati műhold segítségével az NGC1313 katalógusjelű galaxis centrumában.

A galaxis a Tejútrendszertől 14 millió fényévnyire, a Háló (Reticulum) csillagképben található. Az asztronómusok az 50 ezer fényévnyi átmérőjű csillagváros központjában vettek észre egy ultrafényes röntgenforrást, az NGC1313X-1 jelű objektumról azt feltételezik, hogy egy közepes méretű fekete lyuk. Ugyanez a kutatócsoport tavaly augusztusban egy hasonló objektumot fedezett fel a Szivar-galaxisban, a Nagy medve csillagképben a NASA Rossi röntgencsillagászati űrteleszkópja segítségével.

"Eredményeink azt valószínűsítik, hogy legkülönfélébb tömegű fekete lyukak létezhetnek" - fogalmazott Dheeraj Pasham, a tanulmány első szerzője, aki folytatni kívánja a "vadászatot". A NASA ugyanis 2016-ban bocsátja fel legújabb röntgencsillagászati műholdját, a neutroncsillagok összetételének vizsgálatára épülő NICER-t, és Dheeraj Pasham reményei szerint az új űrteleszkóp segítségével további köztes méretű fekete lyukakat találhat.