"A New Horizons űrszonda a Plútóhoz viszonylag közel, 12 500 kilométerre haladt el, nagyjából 14-15 km/s sebességgel, tehát elég gyorsan, ami korlátozta a megfigyelési lehetőségeket, ezért nagyon alaposan kellett megtervezni, hogy milyen megfigyeléseket végezzen" - mondta Keresztúri Ákos.

Az űrszonda a Plútót, a Kharón nevű holdját és a többi kisebb holdat fotózta és vizsgálta. A műszerek a felszínről visszavert napfényt örökítették meg, egyrészt az optikai tartományt, de az infravörös tartományban is készített felvételeket, valamint a Plútó légkörét az ultraibolya tartományban vizsgálta. Rádiótudományi megfigyeléseket is végzett, illetve a Plútó környezetében lévő por eloszlását is tanulmányozta.

A szokásokhoz képest kicsit lassabban kapjuk meg az eredményeket, mert egyrészt 4 és fél óra a rádióút a Plútótól, másrészt az adatátviteli sebesség viszonylag szerény, ezért 8 hónapig fog tartani, amíg az összes adatot letölti.

Az eddigi képekből a Plútó életkorát még nem sikerült megállapítani, de a nagy kráterek hiányából egyértelműnek tűnik, hogy a felszín sokkal fiatalabb, mint amilyennek a legtöbben várták. Nehéz megbecsülni, hogy ez milyen korra utal, hiszen a Naprendszer külső részén nem ismert pontosan a kráterek keletkezési gyakorisága, de durva becslés alapján azt lehet mondani, hogy a Plútó felszínének legfiatalabb részei nagyjából 100 millió évesek.

Két ötlet merült fel a Plútó aktivitásával kapcsolatban. Az egyik az, hogy a viszonylag nagy méretű holdjával, a Kharónnal kapcsolatban fellépett árapály hatás aktívan tarthatta az égitestet, energiát, hőt szabadított fel a Plútó belsejében.

A másik elgondolás szerint nem a Földhöz hasonló kőzetek megolvadását kell várnunk, hiszen itt a jég alacsony fagyáspontú változatairól van szó. Ha például vízjégbe ammóniát keverünk, ami elég gyakori a Naprendszer külső részén, akkor ezeknek az anyagoknak a fagyáspontja erősen lecsökken, az alacsony olvadásponttal pedig viszonylag csekély energiaforrás is aktivizálni tudja őket.