A táplálni a birodalmat. Az étkezés története Pompejiben és Rómában című kiállítás azt mutatja be, hogy az 1. és a 4. század között honnan és hogyan érkeztek az élelmiszerek az ókori római birodalom fővárosába, hogyan osztották szét a birodalom különböző részeiből érkező szállítmányokat, és mit ettek a római lakosság különböző rétegei.

Az Augustus és Constantinus császár uralkodása közötti századokról van szó, amikor a Földközi-tenger medencéjében megkezdődött az első "fogyasztási globalizáció". Az olívaolaj a spanyol Andalúziából, a búza Egyiptomból, a bor Galliából érkezett Rómába és Itália többi nagyvárosába. Az élelmiszerrakományok szárazföldön és főleg tengeren folyamatosan érkeztek Róma kikötőjébe, Ostiába, amely a birodalom egyik legnagyobb kikötője volt. Innen az Ostiánál torkolló Tiberis folyón jutottak tovább a római piacokra. A jóval kisebb Pompeji is saját kikötővel bírt, és Pozzuoliban ásták ki a legjobb állapotban fennmaradt ókori piacot.

Az akkor egymilliós lakosú ókori Rómában minden kapható volt, ami megtermett a birodalom területén. A nép (plebs) tagjai között havonta ingyenes búzaadagot osztottak szét a kenyérsütéshez, a római utcákon korabeli sütödék és kocsmák kínáltak gyorsan bekapható falatokat, a gazdagok lakomákon tálalták fel vendégeiknek a világ legtávolabbi részeiből hozott ritka és drága ínyencségeket.

A november 15-ig a római Ara Pacis-békeoltár melletti kiállítótermekben látható kiállításon a Vezúv 79-es kitörése miatt Pompejiben megkövült ételmaradékok, magok is láthatók, közöttük egy a katasztrófa előtt sütött és megkövült kenyér is.