Bár ez a folyamat nem annyira ritka az univerzumban, nagyon nehezen követhető - közölte az Európai Déli Obszervatórium (ESO) München közelében lévő központja.
Az ötvenmillió fényévnyi távolságra lévő M87 (Messier 87) ellipszis formájú óriásgalaxis, amelynek tömege több mint ötszöröse a Tejútrendszerének. A szakértők abból indulnak ki, hogy az ilyen méretű gigantikus galaxisok úgy növekednek, hogy kisebb galaxisokat kebeleznek be.
Nagyon nehéz ugyanakkor bizonyítékot találni erre.
"Hasonlóképpen a vízhez, melyet egy pohárból a tóba öntenek és gyorsan elkeveredik a tó vizével, az elnyelt galaxis csillagai is gyorsan elkeverednek a bekebelező óriásgalaxis nagyon hasonló csillagaival anélkül, hogy bármilyen nyomot hagynának maguk után" - fejtette ki közleményében az ESO.
Alessia Longobardi, a Földön kívüli fizikával foglalkozó Max Planck Intézet munkatársa és kollégái az Astronomy & Astrophysics Letters című szaklapban mutatták be eredményeiket csütörtökön.
Megfigyeléseik során a csillagászok a távoli óriásgalaxis öregedő csillagainak gázburkára koncentráltak. Ezek a burkok, az úgynevezett planetáris ködök egy bizonyos zöld tónusban fényesen világítanak, így könnyen megkülönböztethetőek a többmilliárd másik csillagtól. Háromszáz ilyen öregedő csillag mozgásának elemzése révén találtak a kutatók összetartozó csillagcsoportokat és így a galaxisok összeolvadására utaló jeleket.
"Szemtanúi vagyunk egy egyedülálló, egyáltalán nem annyira régen történt összeolvadásnak, amely során egy közepes méretű galaxis beleszáguldott a Massier 87 centrumába" - fejtette ki Ortwin Gerhard, a tanulmány társszerzője. Ennek a közepes galaxisnak a csillagai akkora régióban szóródtak aztán szét, amely százszor nagyobb, mint a galaxis eredeti mérete.
Longobardi szerint az elemzés arra is rávilágított, hogy az olyan óriásgalaxisok, mint az M87 sem fejlődtek ki még teljesen.
Nagyon benéztek egy adóbevételt, nincs meg 45 milliárd forint





