A brit meteorológiai szolgálat hadleyi központjának szakemberei által vezetett vizsgálat szerint az elmúlt évtizedekben magas szintről esett vissza a kibocsátott napenergia mennyisége és 15-20 százalék az esély arra, hogy 2050-re eléri az 1645-1715 közötti úgynevezett Maunder-minimumot. Ebben az időszakban, amelyre kis jégkorszakként is hivatkoznak, lokális mélypontra süllyedt a Nap aktivitása.

A kutatók becslései szerint a központi csillag ilyesfajta természetes gyengülése 0,1 Celsius-fokkal csökkentené a globális átlaghőmérsékletet, ami elenyésző értéknek számít, ha figyelembe vesszük, hogy az ember okozta felmelegedés legrosszabb forgatókönyve 6,6 Celsius-fokos emelkedést jósol 2100-ig.

"Sajnálatos módon a Nap nem képes megmenteni bennünket" - mondta a hadleyi központ munkatársaként dolgozó Adam Scaife, a Nature Communications című folyóiratban közölt tanulmány társszerzője.

Egy új Maunder-minimumnak azonban érezhető regionális hatása lenne az Egyesült Államok keleti részén, Izlandon és Európa északi, valamint keleti területein: 0,4-0,8 Celsius-fokkal lassítaná a hőmérséklet-emelkedést ezekben a térségekben. A számítógépes modellek szerint ezek a területek valószínűleg valamivel hűvösebbek maradnának, mivel a Nap aktivitásának jelentős visszaesése az északi-sarkvidéki szelek "széttöredezését" és a hideg levegő déli irányba szívását eredményezné.

A jelentés készítői szerint ezek a regionális hatások eléggé jelentősek ahhoz, hogy figyelembe vegyék őket olyan hosszú távú infrastrukturális tervek kidolgozásakor, mint például a városi csapadékcsatorna-hálózat kiépítése, vagy a folyók áradása elleni védekezés.

A Potsdami Klímakutató Intézet szakértőjeként dolgozó Georg Fuelner szerint ugyanakkor további tanulmányokra van szükség ezen hatások felméréséhez.