A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézet kutatói tanulmányukat az Astronomy & Astrophysics legújabb számában tették közzé.

A kutatók a chilei Atacama-sivatagban működő VLT-vel (nagyon nagy teleszkóp), valamint a Max Planck Intézet Effelsberg-rádiótávcsövével vizsgáltak egy közeli galaxist, a mindössze 10 millió fényévnyire, a Zsiráf-csillagképben lévő IC 342 katalógusjelű csillagvárost. A két teleszkóp felvételeinek "egybeolvasztása" mutatta ki a galaxis belsejében lévő mágneses struktúrákat - olvasható a PhysOrg hírportálon.

A kutatók meglepetésükre észleltek egy nagy, spirális "hurkot", amely a galaxis spirálkarjára tekeredett. Ez a szerkezet elég erősnek tűnt ahhoz, hogy befolyásolja a gázok áramlását a spirálkar mentén.

"A spirálkarok aligha képződnek csupán a gravitációs erők hatására. Az IC 324 jelű galaxisról készült új felvételek azt sugallják, hogy a folyamatban a mágneses mezőnek is fontos szerep jut. Így a vizsgálat révén többet megtudtunk arról, hogy hogyan születnek és fejlődnek a galaxisok" - magyarázta a kutatásokat irányító Rainer Beck.

A képeken felfedeztek egy fényes területet a galaxis központjában, ahol egyrészt egy fekete lyuk rejtőzhet, másrészt aktív csillagképződési folyamatok zajlanak. A magas csillagtermelési ráta fenntartásához viszont folyamatosan kell biztosítani a nyersanyag-utánpótlást - a gázok áramlását a galaxis széleitől a centrumba.

"A mágneses vonalak a galaxis külső régióiban a központ felé irányulnak, így elősegítik a gázok beáramlását" - fogalmazott Rainer Beck.