A planktonok életközösségébe olyan élőlényeket sorolnak, amelyek helyváltoztatásában a víz áramlása, s nem a saját izomműködésük a meghatározó. Mikroszkopikus növényeket és állatokat, baktériumokat és vírusokat tartalmaz, a planktonbőséget és -eloszlást elsősorban a tápanyag-koncentráció, a víz áramlása és a megvilágítottság mértéke határozza meg.

A tudósok 2009 és 2013 között 140 ezer kilométert tettek meg a Tara kutatóhajón, a három és fél év alatt 210 helyszínen összesen 35 ezer mintát vettek. Méréseik alapján meghatározták egyebek mellett a planktonok eloszlását, vizsgálták az életközösségeket alkotó fajokat, valamint a köztük lévő kölcsönhatásokat.

A vizsgálat eredményei azt valószínűsítik, hogy elsősorban az interakciók segítségével, nem pedig a környezeti tényezők révén magyarázható meg életközösségeik szerkezete. Mint kiderült, a planktont alkotó fajok viszonyát az esetek többségében az élősködés jellemzi, így például parazitikus a vírusok és a baktériumok kapcsolata is.

"A kutatás rávilágított arra, hogy mennyire elterjedtek a vírusok a világóceánban. Minden korty tengervízben körülbelül 200 millió vírus és 20 millió baktérium található. A vírusok többsége fertőző a baktériumokra nézve" - fogalmazott Jennifer Brum, az Arizonai Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője DNS-vizsgálat keretében a planktonokban körülbelül 40 millió gént azonosítottak, amelyek többségét korábban nem ismerték a tudósok.

"A plankton nem csupán a tenger állatvilágának táplálékaként szolgál, hanem fontos szerepet tölt be az egész bolygó életében, hiszen e parányi lények közössége állítja elő a fotoszintézis során termelődő oxigén felét" - hangsúlyozta Chris Bowler, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) igazgatója, a tanulmány társszerzője.