A csimpánzok speciális hangjelekkel utalnak egyes ételekre, például az almára, és társaik ilyenkor pontosan tudják, mit jelent a hang. A Yorki Egyetem tudósai azt a meglepő felfedezést tették, hogy amikor két majomközösséget egyesítettek, idővel az egyik csoport megváltoztatta az adott hangjelet, hogy az jobban hasonlítson új társaik ugyanarra az ételre vonatkozó hangadására - ismertette a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányt a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

Az eredmények alapján a szakemberek megállapították, hogy az emberi nyelvnek nem egyedi tulajdonsága az, hogy egyes tárgyakra a társaktól tanult szimbólumokkal utal. A korábban általánosan elfogadott nézet szerint a csimpánzok hangjelzéseinek szerkezete állandó, a különbségek nagyrészt az állat izgalmi állapotától függnek.

Katie Slocombe és kollégái felnőtt csimpánzok két csoportját terelték egy közösségbe, és azt találták, hogy három év együttélés alatt a két korábbi csapat ételekkel kapcsolatos hangjelzései közeledtek egymáshoz, ahogy jobban megismerték egymást. A hangtani közeledésnek semmi köze sem volt ahhoz, hogy az egyes egyedek milyen ételt szerettek.

A kutatók hanganalízissel mutatták be a közeledést, de anélkül is érzékelték a különbségeket. "Úgy véljük, könnyű meghallani, mennyire eltérő a két csoport almára utaló hangjelzése 2010-ben, és azt is, mennyit változtatott a Hollandiából érkezett csoport a hangadásán, hogy az hasonlítson az edinburghi egyedekére" - magyarázta Stuart Watson, a Yorki Egyetem munkatársa.

A tudósok szerint tanulmányuk szolgált az első bizonyítékkal arra, hogy "állatok aktívan módosítják és fajtársaiktól megtanulják a jelentéssel bíró hangadást". Az ember és a csimpánz közötti, viszonylag rövid - öt-hétmillió éves - evolúciós távolság miatt a legutolsó közös ősnél is meglehettek a nyelv "építőkövei" - olvasható a tanulmányban.