A NASA Kepler űrtávcsövét 2009-ben állították Nap körüli pályára. Fő feladata az volt, hogy távoli csillagok, távoli napok körül keringő bolygókat, bolygórendszereket fedezzen fel. Ez a misszió azonban 4 év után véget ért, mert két lendkereke meghibásodott - mondta az InfoRádiónak Szabó Róbert, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa.

Közlése szerint éppen ezért a NASA a kutatókhoz fordult és arra jutottak, hogy a mi naprendszerünk síkjába fogják fordítani ezt az űrtávcsövet. Ez az a sík, amiben a bolygók is keringenek. De éppen ez az a tartomány, ahol a mi naprendszerünk bolygóin kívül a kisbolygók is, a naprendszerünk törmeléke, a néhány méterestől a néhány tíz- vagy száz kilométeres kisebb bolygószerű égitestek is keringenek.

"Mi éppen ezeket figyeltük meg most először a Kepler űrtávcsővel. A mostani vizsgálatunk az első lépés volt. Az a legfontosabb megállapítása, hogy a csillagok fényességének a mérésénél igenis figyelembe kell venni a kisbolygókat, ugyanis minden második csillag esetében találtunk ilyen kisbolygó átvonulást, ami azt jelenti, hogy összemérjük a látszólagos fényességét a kisbolygónak a csillagéval és ez bizony hibát okoz, ezt figyelembe kell venni" - tette hozzá.

Szabó Róbert kifejtette: amennyiben meg tudjuk határozni a kisbolygók forgási idejét, az nagyon fontos információt hordoz arra vonatkozóan, hogy hogyan fejlődtek, hogyan jöttek létre. Sokan rendelkeznek közülük kisebb kísérőkkel, holdakkal, és ezek is befolyásolják a forgási sebességüket, idejüket, illetve az is, hogy ha különböző ütközések, kölcsönhatások révén fejlődtek a naprendszerünk 4,5 milliárd éve alatt.

"Tehát igazából ezek az égitestek a naprendszerünk történetének a lenyomatát hordozzák, ez az, amire mi kíváncsiak vagyunk végső soron" - mondta hozzátéve, hogy erre programot nyújtottak be. Vagyis a következő években ilyen vizsgálataik is lesznek.