A Purgatorius az emlősök (Mammalia) osztályához és a főemlősök (Primates) rendjéhez tartozó kihalt nem, amelynek legkorábbi fosszilis maradványai a röpképtelen dinoszauruszok kihalását követő időszakból származnak - olvasható a ScienceDaily hírportálon.

A legkorábbi főemlős első fosszíliáit 1974-ben fedezték fel Montanában, 65 millió éves üledékes rétegben, ahol fogai és állkapcsai kerültek napvilágra. A leletek alapján lehetetlen volt meghatározni, hogy miféle lényről van szó, csupán azt állapították meg, hogy a házi patkány méretű főemlős gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozott.

A paleontológusok azt feltételezték, hogy a Purgatorius a talajon járt, és a főemlősök csak később kerestek menedéket a fák lombjai között. A montanai lelőhelyen később előkerült csontok viszont arról tanúskodnak, hogy erős fogó lábaik voltak, amelyekkel könnyedén megragadhatták az ágakat, így közlekedve a lombok között.

"A bokaízületet alkotó csontok mutatják, hogy mennyire hajlékony a lábfej. Ez a fajta mozgékonyság napjainkban kizárólag a főemlősök sajátja" - hangsúlyozta Stephen Chester, a tanulmány vezető szerzője, a Brooklyn College docense, aki a kutatás idején a Yale Egyetem munkatársa volt.

A kutatást megalapozó leletek a legősibb fosszilis bizonyítékok arra nézve, hogy a fákon való életmód kulcsszerepet játszott a főemlősök evolúciójában. Mint a paleontológus hangsúlyozta, a vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy fokozatos volt a főemlősök és emlősök szétválása: az előbbiek apránként tettek szert olyan anatómiai változásokra, amelyek megkönnyítették a fákon való közlekedést és az élelemhez való hozzáférést.