A sötét anyag olyan anyagfajta, amelyet közvetlenül lehetetlen megfigyelni csillagászati módszerekkel, ugyanis semmiféle elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el. Jelenlétére csupán a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásából lehet következtetni. Míg a látható anyag a világegyetem 4 százalékát teszi ki, a sötét anyag részesedése 25 százalék, a többit pedig a sötét energia tölti ki - olvasható a PhysOrg hírportálon.

Az ausztrál kutatók Prajwal Kafle asztrofizikus irányításával egy olyan módszert alkalmaztak, amelyet James Jeans (1877-1946) brit fizikus és csillagász csaknem egy évszázada, 1915-ben, jóval a sötét anyag felfedezése előtt dolgozott ki. A tudósok a csillagok sebességét vizsgálták az egész Tejútrendszerben, beleértve galaxisunk peremvidékét, 5 billiárd (milliószor milliárd) kilométernyire a Földtől, amelyet soha korábban nem pásztáztak végig az asztronómusok. Számításaik szerint a Tejútrendszerben található sötét anyag "súlya" 800 milliárd Nap-tömegnek felel meg.

A mérések segítettek megoldani egy olyan rejtélyt is, amely csaknem két évtizede foglalkoztatja az asztrofizikusokat.

"A galaxisképződés és fejlődés elmélete, az úgynevezett Lambda-CDM modell (Lambda hideg sötét anyag) szerint a Tejútrendszert sok nagy kísérőgalaxis veszi körül, olyanok, amelyeket akár szabad szemmel is lehet látni, ám környékünkön mindössze három csillagváros található. Ezek a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, valamint a Sagittarius törpegalaxis. Ám ha a sötét anyag tömegére vonatkozó számításainkból indulunk ki, minden a helyére kerül, hiszen mindössze három kísérő galaxisra +futja+, s ezek itt sorakoznak a Tejútrendszer körül" - magyarázta Prajwal Kafle.

Geraint Lewis asztrofizikus, a Sydneyi Egyetem professzora, aki részt vett a projektben, arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatásoknak köszönhetően kidolgozták a Tejútrendszer holisztikus modelljét. Ennek segítségével egy egész sor dolgot lehet mérni, például ki lehet számítani azt a sebességet, amellyel meg lehet szökni galaxisunkból, ehhez másodpercenként 550 kilométeres sebességet kell elérni. Összehasonlításképp: a Földről felbocsátott űrhajónak másodpercenként 11 kilométeres sebességre van szüksége, hogy leküzdje bolygónk gravitációs vonzását.