A ceremónia előtt három napon át a leicesteri katedrálisban ravatalozzák fel koporsóját, hogy Anglia népe méltó módon vehessen búcsút tőle. A koporsót a katedrális padlójába vájt mélyedésbe helyezik el és az észak-angliai Swaledale-völgyből származó kőből készült sírkővel zárják le a sírt. Utóbbit egy vésett kereszt fogja díszíteni és az egész sírkő az írországi Kilkennyből való sötét színű márványtalapzaton fog nyugodni, amelyet a király neve, dátumok, mottót és címerpajzs díszít majd.

III. Richárd újratemetésének megszervezése nem volt zökkenőmentes. A néhai uralkodó jelenkori leszármazottainak egy csoportja azt akarta, hogy az 1485-ben elhunyt ősüket az észak-angliai Yorkban, 26 hónapos uralkodásának északi hatalmi központjában temessék el, ezért pert is indítottak, ám elvesztették.

III. Richárd az angol történelem egyik legellentmondásosabb személyisége: néhányan fenevadnak tartják, aki nem riadt vissza rokonai meggyilkolásától sem, hogy trónra léphessen, mások azt állítják, hogy ellenségei festettek róla igaztalan képet. William Shakespeare drámájában hatalomimádó púposnak festette le őt, holott mint csontjainak vizsgálatából kiderült, púpja nem volt, csak gerincferdülése.

Csontjainak megtalálása 2012-ben az utóbbi évek egyik legszenzációsabb angol régészeti felfedezése volt. A maradványokra ahhoz a helyhez közel bukkantak rá, ahol 1485-ben a rózsák háborúját lezáró bosworthi csatát vívták, amelyben Richárd is életét vesztette. Õ volt az utolsó angol király, aki csatában halt meg. Maradványait mai is élő leszármazottainak DNS-vizsgálatával azonosították.