A történész A francia diplomácia elképzelései az Osztrák-Magyar Monarchia jövőjéről az I. világháború idején 1908-1921 című előadásában elmondta, hogy a francia konzervatív körök - amelyek sok családi szálon is kötődtek az osztrák-magyar elithez - Bécs pártján álltak a világháború előtt és alatt, és a párizsi diplomácia a hatalmi egyensúly és a térség gazdasági életképességét biztosítandó alapvetően nem volt érdekelt a monarchia felbomlásában.

Soutou szerint Párizs 1917-ben még garanciát vállalt arra, hogy a monarchiát az akkori formájában megtartják, később a helyzet változásával pedig titkos tárgyalásokon (Kossuth Lajos korábbi koncepciójához hasonlóan) azt ajánlotta Bécsnek, hogy egyfajta dunai konföderáció jöjjön létre a Habsburg-birodalom területén, amely független demokratikus kelet-közép-európai államok szövetségét jelentette volna. S bár Bécs elutasította ezt, Párizs még a háború után is arra törekedett, hogy legalább az osztrák-magyar egység fennmaradjon.

E törekvés mögött az állt, hogy a térség egységének fenntartásával a Franciaországra legfőbb veszélyt jelentő Németország elszigetelhetővé vált volna. Másrészt Párizs attól tartott, hogy a monarchia felbomlásával Ausztria csatlakozna a német birodalomhoz, amit egyébként a bécsi parlament 1918-ban meg is szavazott - mondta a professzor.

Habár a 20. század elejétől kezdve a nemzetiségek kérdése fontossá vált Franciaországban, és francia értelmiségi körök ebből fakadóan megkérdőjelezték a monarchia legitimitását és létezését, a francia diplomácia a hatalmi erőegyensúly felborulásával kapcsolatos félelmei miatt, valamint az 1917-es oroszországi szovjet forradalom nyugatra gyűrűzésétől tartva alapvetően hezitált a trianoni békeszerződés végrehajtását illetően, és próbált közvetítő szerepet vállalni Magyarország és a monarchia romjain létrejött szomszédos államok között - szögezte le Georges-Henri Soutou.

A Sorbonne tanára szerint azonban a "bolsevikveszély" enyhülésével, az új kelet-közép-európai államok megszilárdulásával és a kisantant létrejöttével megváltoztak Párizs prioritásai. A francia diplomácia arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban nem a magyarokkal kell egyezkednie, hanem azokkal az államokkal, amelyek a háborút követően létrejöttek és megerősödtek, például Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Jugoszláviával.

Georges-Henri Soutou francia történész mindazonáltal leszögezte: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nem egy Párizs által támogatott folyamat vége volt, és annak hátterében nem a franciák álltak.