A ragadozók számának változása befolyásolja a madarak, az emlősök, a gerinctelenek faji sokszínűségét, a vegetációt, a mezőgazdaságot és a klímaváltozást is - írja egy nemzetközi kutatócsoport a Science című tudományos folyóiratban frissen megjelent tanulmányában. A nagy ragadozók kihalásának és az ezzel járó következményeknek a megakadályozása érdekében a kutatók globális állatvédelmi kezdeményezést sürgetnek.

A 31 legnagyobb testű ragadozó mintegy kétharmadát a sebezhető kategóriába sorolja a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat számon tartó vörös listája. Ezen fajok háromnegyedének zsugorodik a populációja és az élettere is - írja William Ripple, az amerikai Oregon Állami Egyetem kutatója és munkacsoportja.

A helyzet pontos megfogalmazása érdekében a szakértők hét ragadozóra koncentráltak: az oroszlánra, a dingóra, a pumára, a leopárdra, a hiúzra, a farkasra és a tengeri vidrára. A rendelkezésre álló adatok alapján elemezték, hogyan hat az állatok eltűnése az ökoszisztémára.

A legtöbb esetben egyértelműen láthatóak a következmények. Nyugat-Afrikában például az oroszlánok és leopárdok számának csökkenésével megnőtt az Anubisz-páviánok állománya. Emiatt visszaesett a páviánok táplálékául szolgáló kisebb testű párosujjúak, illetve emlősök száma.

Délkelet-Alaszka vizeiben a tengeri vidrák száma csökkent, emiatt elszaporodtak a tengeri sünök, amelyek lelegelték a hínárerdőket - írják a szakértők.

Hasonló hatással van több területen a farkasok populációjának zsugorodása: növekszik a sok növényt fogyasztó jávorszarvasok és egyéb szarvasok száma. A vegetáció visszaesése pedig további hatással van a madarakra és a kisebb emlősökre.

Néhány esetben a folyamat visszafordítható: a Yellowstone Nemzeti Parkban például a farkasok visszatelepítése után normalizálódott a helyzet. "Lenyűgöző, milyen ellenálló-képessége van a Yellowstone ökoszisztémájának. Egyáltalán nem gyors a gyógyulási folyamat, de néhány területen már elkezdődött" - mondta el Ripple.

Pozitív hatást fejtenek ki a klímaváltozásra is saját ökoszisztémájukon belül a nagytestű ragadozók: sakkban tartják a növényevőket, így a vegetáció megfelelőképpen fejlődhet, megkötheti a szén-dioxidot.