A program célja informatika eszközökkel feltárni a történelmi Magyarország lakóiról megmaradt hiteles személyi adatokat a 16. századtól kezdve megmaradt iskolai és egyházi anyakönyvek alapján, s ezt közkinccsé tenni.

Magyarországon körülbelül a 16. századtól kezdve maradtak fenn iskolai és egyházi anyakönyvek. A törökök által meg nem hódított területekről már korábban, más területekről inkább csak a 18. századtól kezdve vannak ilyen források az állami, egyházi és szaklevéltárakban. Az anyakönyvek egyszerű digitalizálása kevés lenne, hiszen az eredeti forrásokat csak kevesen tudnák elolvasni, és az óriási adattömegben képtelenség lenne eligazodni. Ezért kell az anyakönyvekhez adatbázisokat készíteni, amelyekből bárki könnyen lekérdezheti az őt érdeklő adatokat, és optimális esetben az eredeti forrás digitális képét is.

E munka több évig tartó, hatalmas feladat, ami csak a magyar és a szomszédos országok levéltárosainak összefogásával valósulhat meg. Az első szakaszban az 1848 előtt működött hazai egyetemek, főiskolák és akadémiák hallgatóinak adatbázisát tervezik elkészíteni, de ez is feltehetően több mint 200 ezer személyre vonatkozó adat feltárását jelenti - közölte Szögi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Egyetemi Levéltár igazgatója, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója az MTI-vel.

Napjainkban külföldön és itthon is óriási az érdeklődés a múlt évszázadokból fennmaradt személyes adatokat őrző eredeti források iránt. A levéltárakban végzett kutatások döntő hányada személyi adatok feltárására irányul. Ez nem csak a családtörténészek számára fontos, hiszen nincs olyan tudományos kutatás, amelyhez ne kellene pontosan megismerni a történelmi vagy hétköznapi szereplők életútjára vonatkozó adatokat.

A magyar és a szomszédos országok levéltárainak képviselői február 15-én tartanak tanácskozást az ELTE Egyetemi Könyvtárában, ahol a munka első fázisának elindításával kapcsolatos kérdéseket fogják megtárgyalni.