A felfedezésről egy nemzetközi kutatócsoport a The Astrophysical Journal legújabb számában közölt tanulmányt.

Az Orion-köd (M42-M43, NGC 1976) két fényes csillagközi gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz, részben egybefolyva. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz is: a Trapéz.

Az 1-2 millió éve alakult csillaghalmaz meglehetősen szokatlan tulajdonságokkal rendelkezik. Tagjai olyan sebesen forognak, mintha szerteszét akarnának repülni. A halmazban "felülreprezentáltak" az alacsony tömegű csillagok, a néhány "nehézsúlyú" csillag pedig különösen gyorsan forog - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon (http://phys.org/news/2012-11-international-massive-black-hole-sword.html).

"Ezek a tulajdonságok megdöbbentették a csillagászokat, hiszen sehogyan sem illeszkedtek a csillagok képződésével és eloszlásával kapcsolatos elméletekbe" - hangsúlyozta Holger Baumgardt, a Queenslandi Egyetem asztrofizikusa, a tanulmány társszerzője.

A kutatócsoport megalkotta az Orion-köd halmazának komputeres modelljét, a sűrű intersztelláris gázfelhőt, amelyben "helyes" arányban voltak alacsony és nagytömegű csillagok, ezután kiszámították a rendszert alkotó napok mozgását. A modell tanúsága szerint, ahogy a gáz kifelé áramlott a halmazból, ki lettek "golyózva" a legmasszívabb csillagok, míg mások a középpont felé lökődtek, ahol összeütköztek a centrumban lakozó napokkal. Egy bizonyos ponton a masszív csillagok instabillá váltak és belezuhantak a fekete lyukba, amelynek tömege a Napunk kétszázszorosa. A fekete lyuk gravitációs ereje tartja egyben a halmaz csillagait.

"Egy ilyen masszív fekete lyuk a +közelben+ fantasztikus lehetőségeket biztosít e rejtélyes objektumok intenzív kutatására" - emelte ki Pavel Kroupa, a Bonni Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője.