Ez a második legrégebbi ismert prosztatarák-lelet, a legkorábbi esetet egy 2700 éve élt szkíta uralkodó csontvázának vizsgálatakor azonosították; az ő földi maradványai Oroszországban kerültek napvilágra. A mostani kutatásról a Journal of Paleopathology című folyóiratban számoltak be az AUC tudósai.

A kutatók a lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött három egyiptomi múmiát vetették alá komputeres tomográfiának. A 0,33 milliméteres pixelfelbontású felvételeken fedezték fel az M1-esként ismert múmiánál több apró, kerek, tömött csontelváltozást a 2200 éve elhunyt férfi gerincének deréki és ágyéki részén, a medencecsontjaiban, valamint az alsó végtagjaiban. A radiológiai kép áttétes prosztata-tumorra utal.

A legutóbbi időkig a tudósok a rákos megbetegedések elterjedését az iparosodás, az élelmiszerben és a környezetben előforduló rákkeltő anyagok számlájára írták.

"A rosszindulatú daganatos megbetegedések napjaink égető kérdésévé váltak, ennek megfelelően a szakemberek folyamatosan próbálják megfejteni, hogyan evolválódott ez a kór. A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött múmia egy lépéssel közelebb viszi a tudományt a betegség okainak feltárásához és gyógyításához" - hangsúlyozta Szalima Ikram, az AUC egyiptológus-professzora.

Hozzátette: a mostani kutatások újabb bizonyítékkal szolgálnak, hogy a rákos megbetegedések mögött sokkal inkább genetikai, mintsem környezeti okok húzódnak.

"Az ókori világban ismeretlenek voltak a genetikailag módosított élelmiszerek, az adalékanyagok, a környezetszennyeződés, így a rákos megbetegedések nem hozhatók összefüggésbe az iparosodással" - fogalmazott Szalima Ikram, aki szerint napjainkban a gyakoribb rákos megbetegedések a népesség magasabb élettartamával magyarázhatók.

"Az ókori Egyiptomban legfeljebb 30-40 éves korig éltek az emberek, így a rákos megbetegedésre hajlamos egyének sokkal korábban hunytak el valamilyen más ok miatt, mintsem a daganat kifejlődhetett volna szervezetükben" - érvelt Szalima Ikram.