A Bostoni Gyermekkórház kutatócsoportja szerint nagy jelentőségű, ha a szokásos 7-8 éves kor helyett már 4-5 évesen észlelik az érintett gyerekeknél a diszlexia jeleit, mielőtt még éveken át azzal kellene szembesülniük, hogy hol butának, hol lustának könyveli el őket környezetük.

Nadine Gaab vezetésével a csoport 36 iskoláskor előtti gyerek agyi aktivitását vizsgálta orvosi képalkotó berendezéssel, miközben a résztvevők feladatot oldottak meg, például meg kellett állapítaniuk két szóról hallás alapján, hogy azonos hangzóval kezdődnek-e.

A diszlexiások nehezen ismerik fel a nyelv egyes hangzói közti különbséget, ez okozza, hogy a betűk kiolvasásával is gondjuk támad a későbbiekben. Az olvasáshoz ugyanis szükség van arra, hogy a beszélt nyelv hangzóiból egy megfelelő térkép álljon rendelkezésre a fejünkben, amelyet aztán a leírt jelekkel, a betűkkel kell összekötnünk.

Azt tapasztalták az agyi szkenneléskor, hogy a diszlexiával veszélyeztetett gyerekek bizonyos agyterületein csökkent aktivitás mutatkozott a feladat elvégzése közben. Ezek megfeleltek azoknak az agyi régióknak, amelyekről már korábban leírták nagyobb diszlexiás gyerekeknél és felnőtteknél, hogy csökkent aktivitást jeleznek olvasási feladatok közben.

A tanulmányt az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában tették közzé.