Észak-Karolinában 2008. június 1-jén villám csapott be egy tőzeges területen fekvő erdőbe. A kialakuló erdőtüzet két hét múlva sikerült eloltani. A kutatók műholdképek segítségével határozták meg a füsttel legsűrűbben borított területeket.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala bízta meg őket azzal, hogy mérjék fel: a tőzeges füst a leginkább érintett vidéken milyen mértékben növelte meg a tüdőpanaszok és szívelégtelenség miatt kórházi őrzőszobai felvételre kerülő betegek számát. Az adatokat a legközelebbi füstmentes tájak kórházainak betegfelvételi forgalmával hasonlították össze.
Ana Rappold és munkacsoportja a betegfelvételi statisztikákból kiemelte a szívinfarktus, szívelégtelenség, szívritmuszavar, illetve allergiás asztmaroham miatt kórházba kerülők adatait.

Miközben a füsttől nem sújtott államokban sem a tüdőgyógyászati, sem a szívpanaszok miatt kezelésre szoruló betegek száma nem különbözött a más hónapokban észlelt adatoktól, az igen lassan oltható, tőzeges tűz környezetében 37 százalékkal több szívbeteget kellett sürgősséggel a kórházba felvenni. Az asztmás rohamok és egyéb légzőszervi betegségek miatt 66 százalékkal többen igényeltek sürgős kórházi ellátást.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy meglepő módon ebben az időszakban nem volt gyakoribb a szívinfarktus vagy a kórházi kezelést igénylő ritmuszavar. Mindez nem csökkenti az erdőtüzek megelőzésének fontosságát, mert a tapasztalt szív- és tüdőgyógyászati károsodás az érintett területen így is rendkívüli mértékű volt.