A pleisztocén időszakban élt erszényes oroszlán nem volt rokona a mai oroszlánnak. Nevét egyrészt macskaszerű megjelenése miatt kapta, másrészt azért, mert az erszényes emlősök világában olyan csúcsragadozó lehetett, mint az afrikai szavannák oroszlánja.

Testhossza 1,5-2 méter között lehetett, súlya pedig 100-130 kilogrammot tett ki. Egyedülálló fogazattal rendelkezett: összesen 26 foga volt, ám nem voltak szemfogai, viszont nagyméretű metszőfogai és erősen specializálódott, pengeszerű éllel rendelkező 5-6 centiméter hosszú tépőfogai voltak. Ezzel a fogazattal az erszényes oroszlán harapása (az állat testtömegéhez képest) a legnagyobb erejű volt minden a Földön valaha élt állat harapása közül.

Peter Murray paleontológus közlése szerint egy 100 méterszer 200 méteres területen 30 különböző állatfaj legkevesebb nyolcezer egyedének maradványait fedezték fel. A történelem előtti állatok csontjait egy gigantikus sárlavina sodorhatta a helyszínre - olvasható a Northern Territory News ausztrál lap online kiadásában.

Az állatok nagy valószínűség szerint a szárazság következtében pusztultak el egy kiszáradt folyó medrében. Később az özönvízszerű esőzések miatt felduzzadt folyó felkapta a csontokat, amelyeket a vizes-sáros folyam az árterületen "köpött ki" - magyarázta Peter Murray, hozzátéve, hogy a megszikkadt sár őrizte meg a csontkeveréket a távoli utókor számára.

A leletek között szerepelnek egy 2500 kilogrammos rinocérosz, valamint egy óriási lúd csontjai.

Peter Murray szerint a legérdekesebb lelet egy bika nagyságú tapír koponyája és csontozata. Az őskori lény bozontos szemöldökkel, s borotvaéles karmokkal rendelkezett.